A Quimby zenekarról mindig is tudtuk, hogy az amerikai zenész-színész kultusz figura kalapja alól bújt elő, meg amúgy is becsípődött náluk a kutya dolog, hiszen egyik, Varga Líviusz által vezetett mutációjuk neve A kutya vacsorája. Az egyre népszerűbb, sokat megélt, alternatív fiúzenekarból lassan férfi lesz. A csapat leginkább Tom Waits-es figurája Kiss Tibi, hiszen ő a költő, és ő énekel reszelős hangon, átható tekintettel, lehajtott fejjel a bömbibe. Varga és Kiss a Quimby szerzőpárosa így természetesen nem maradhat ki egy ilyen buliból. Négy éve alakult a The Braindogs és ugyanitt léptek fel először ebben a formában Tom Waits születésnapján, ki tudja kinek az ötletére, mert ezek a zenészek mind kötődnek a "mesterükhöz", nagyon szeretnek csapatban örömzenélni, és minden alázat, meg rajongás megvan bennük a műfajuk iránt.
A tagok között van még a saját glam-rock karriert kezdett dobos-énekes Frenk, és eredeti zenekarából, a Hiperkarmából a gitáros haverja Varga Laca, meg a Hobós, Muddy Shoes-os Nagy Szabolcs. Aztán csatlakozott Ripoff Raskolnikovot, az osztrák blues zenész, akiről mindenki azt hiszi, hogy magyar, mert húsz éve szereti Budapestet és annyit jár ide, hogy már a Ráckertben is azt hittük, hogy egy jópofa törzsvendég, aki tud még zenélni is. Ezen az estén is úgy néz ki, mint egy vidám madárijesztő, fekete kalapban, hosszú, szalma hajjal, piros ingben, ám reszelős hangjával és a gitárjával nem szárnyasokat riogat, hanem közönséget csalogat. A londoni Ian Siegal az úgynevezett frontember, Európa legjobb férfi soul-blues gitáros-énekeseként emlegetik és ezen az estén ennek a pletykának úgymond alapot is adott, mert vitte magával a hangulatot és olyan Down Town Train-t adott elő, hogy a közönség elsírta magát. Megkockáztatom, hogy jobb hangja van, mint mesterének, csak persze nem annyira jellegzetes és az előadói stílusa is merőben más, bár sűrűn emelgette a poharat és szorgalmasan végezte a föld felé az emblematikus kaszáló mozdulatokat.
Szóval a tiszteletadásként indult szupergroup nem egyszerű kis plágium banda, hanem Tom Waits-i kvalitásokra törekvő szerző-előadó társaság és ezen kívül is megvan a saját karrierje és műfaja. Mert nem az volt, hogy miközben Frenk egyedül a zongoránál a Take Me Home-mal andalított, vagy a vendég Póka Angéla (női Tom Waits) rezegtette a mikrofont, akkor mi a Törvénytől sújtva, vagy a Kávé és cigaretta című filmben éreztük magunkat. Nagyon is újító és kreatív zenélés volt a koncert az 58. születésnapon. Reméljük ők is megérik a nyolcvanat legalább, de nem kövéren és kopaszon.
