Az illírek halászó, vadászó életet éltek, majd később a mezőgazdaság is jelentős szerepet töltött be az életükben. Nem csak a görög telepesekkel, de a római megszállókkal is megküzdöttek - a régészeti leletek ennek ellenére arról árulkodnak, hogy mindvégig békés kereskedelmi kapcsolatban álltak a rómaiakkal. További illír-római történelem
Marina Prusac professzor asszony, az egyetem Apollon című lapjának adott interjújában elmondta, hogy a lelet európai perspektívában is egyedülállónak számít: a Desilónak nevezett telep a helyi kereskedelem legfontosabb központja lehetett az illírek és rómaiak között. A régészek idén ősszel, viszonylag rövid idő alatt nagyon sok leletet találtak: a település mellett egy megerődített öböl maradványait is felmérték, amely elsüllyedt hajókkal, és azok rakományával - például az i.e. 1. századból származó amforákkal - volt tele.
A kutatás kezdetei 2007-re nyúlnak vissza, amikor a Mostari Egyetem professzora, Snjezana Vasilj 12 illír hajó maradványaira bukkant Deslio mellett. A település a tengerparttól 20 kilométerre, a Neretva mentén található, és a leletet akkor úgy magyarázták, hogy az illírek kalózok voltak, és a hajókat a rómaiak süllyesztették el. Az elméletet hamar felkapta a sajtó is, bár a mostani kutatásban résztvevő régészek már akkor is kételkedtek ennek hitelességében. Szerintük ugyanis bár voltak kalózok a térségben, sosem jutottak el ilyen messze; illetve már akkor is felmerült, hogy Deslio a kor egyik legfontosabb kereskedelmi központja lehetett.
A szárazföldön a közelben található a görög alapítású Narona, amely később római település lett, illetve a mai Osanic helyén álló Daorson illír városkája. Desilo egy csendes öböl legvédettebb és egyben legideálisabb helyén épült fel, amely kiváló kereskedelmi kikötő lehetett.
A kutatást nem segítette, hogy a folyó deltája az elmúlt kétezer évben többször is megváltozott. A régészek a kereskedőváros maradványait több méteres iszap alatt fedezték fel, ekkor került elő egy 20 méter hosszú, és 60 centiméter vastag fal, amely egyfajta gátként szolgálhatott. Ha pedig ez nem lenne elég, a régészek a korábban talált hajóknál is többet találtak: azok legtöbbje a rómaiak által lembinek hívott típushoz tartozott, amelyet gyors manőverezhetősége miatt kedveltek.
A cseréptöredékek mennyisége alapján bizonyos, hogy a kereskedőállomás kiemelt fontosságú lehetett, erről tanúskodik egy, az öböltől száz méterre felfedezett illír település is. A hegyoldalban talált tereprendezés nyomai alapján az is nyilvánvaló lehetett, hogy a területet már a rómaiak megjelenése előtt is használhatták. A speciális körülmények, így a folyóvíz és a az iszap kiválóan konzerválták a maradványokat: íjdarabok, fibulák, és faeszközök is előkerültek.
A tengerfenéken fellelt amforákból azt is sikerült kikövetkeztetni, hogy a római kereskedelem a korábban hittnél is intenzívebb lehetett, és a helyiek a borért rabszolgákat, fémeket, sót és bőröket adhattak cserébe. Ez nem volt szokatlan: Julius Caesar feljegyzései szerint a gallok is boldogan adtak egy rabszolgát egy 25 literes, borral teli amforáért. Ezen felül a kalóz-elméletet is sikerült végleg megcáfolni: a norvég kutatók tesztjei kimutatták, hogy egy egyszeri, kalózok elleni akció helyett a hajók nagyjából száz év alatt süllyedtek el a területen.
A legkülönösebb elmélet szerint a hajók rituális okokból kerültek a víz mélyére: erről árulkodnak a darabokra tört amforák, és a mellettük talált állati csontok, fegyverek és lándzsahegyek is. Hasonló gyakorlattal korábban csak a vaskori Skandináviában találkoztak a szakemberek.
