Az úgy volt, hogy alig néhány éve adták át a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ felújított, megújított épületét Sopron központjában. Pompás hely, több emelet és számos kisebb-nagyobb terem szolgálja a művészetet, itt van hely próbálni, gyakorolni, koncertet adni. Tettek bele, a modern kornak megfelelően légkondicionálót is. Olyat, amely zúg, kerreg, berreg, susog, fújtat, egyszóval rémes zajt hallat. Konferencián lehet, hogy nem zavaró, hangversenyen kibírhatatlan. Képzeljenek el egy totális pianissimót, drámai csendeket, lélegzetvételnyi szünetet a zenében, mely előkészíti a következő mondanivalót. Nos, ebben zakatol brutálisan a légkondi. Ez az egyik választás, ilyenkor a hőmérséklet egy olyan tikkasztó kánikulában, mint a mostani, elviselhetővé mérséklődik a teremben, ám a zaj nem elviselhető. Ez volt ma, az Authentic Quartet koncertjén. Van a másik, a tegnapi, amikor nem kapcsolták be: az ájulás kerülgetett mindenkit, e sorok íróját nemkülönben. Ami egyforma a kettőben, hogy a bélhúros, historikus hangszerek mindkét esetben lehangolódtak. Nappal kicsit rosszabb, akkor bónuszként a nap is tűzi a falakat, hatalmas ablakokat, izzanak a termek, ahol a kurzusok zajlanak. Mivel pedig a közönség javarésze a professzorokból és hallgatóikból tevődik össze, némileg elpilledt közönség várja a hasonlóan elpilledt művészeket, hogy valami szép estében legyen részük. Ez határozottan rányomja bélyegét az előadásokra, így a maira is. Először Haydn A-dúr vonósnégyese szólalt meg némiképp bizonytalanul, csúszkáló hangokkal, tételközbeni hangolásokkal, majd Mozart egyik igazi gyöngyszeme, a K.414-es, A-dúr zongoraverseny fortepianón, az Authentic Quartettel (Kalló Zsolt, Bozzai Balázs, Rác Gábor, Vályi Csilla). Mozart e művét zenekari és vonósnégyes kíséretes verzóban is megírta, így átírás nélküli előadást hallhattunk. A néhány éve végre szóló szerepben is felfedezett nagyszerű Szekendy Tamás nyilvánvalóan a hőség miatt volt kissé kevésbé átfűtött ezúttal, hogy e remek képzavarral éljek. Mindig virtuóz játéka picit bizonytalanabb volt, szellemi telítettsége nyilvánvalóan kisebb, mint egyébként.
Hallották már a Nikolaus Zmeskall nevet? A magyar származású zeneszerző Haydn és Beethoven jó barátja volt, g-moll vonósnégyesét ezen az estén valószínűleg szinte mindenki először hallotta. A hosszú darab nem tette könnyebbé a meleggel való viaskodást, bár érdekes darab, és a művészek is mindent elkövettek a jó interpretációért, amit a körülmények és hangszereik lehetővé tettek.
Hát így valahogy telnek a napok a Sopron nevű katlanban június utolsó napjaiban.
Megyek, úszom egyet a Fertő-tóban...
