A Kairótól 20 kilométerre délre fekvő szakkarai temetkezési helyen, ahol egyszerre tíz régészeti expedíció végez párhuzamosan feltárásokat, egymás után születnek a felfedezések. Ez volt az ókori Egyiptom valamikori fővárosa, Memphisz nekropolisza, ahol majd három évezreden át, egészen a római uralomig temetkeztek.
Philippe Collombert, a francia expedíció vezetőjének tájékoztatása szerint Behenu királyné múmiája ugyan megsemmisült, ám a sírkamra fehér kőfalain jól olvashatók az úgynevezett piramisszöveg zöld hieroglifái. "Nagyon izgalmas felfedezés, mivel a szöveg igen jó állapotban maradt fenn" - mondta Philippe Collombert, hozzátéve, hogy a királyné címeit is felírták a kis piramis belsejében lévő 10x5 méteres sírkamrája falaira. A szöveg volt hivatott őrködni a királyné földi maradványai felett és garantálni biztonságos túlvilági útját.
A francia régész rejtélyesnek nevezte a királynét. Mint mondta, nem világos, hogy I. Pepinek vagy II. Pepinek - az Óbirodalom VI. dinasztiájából származó két, hosszú ideig uralkodó fáraónak - volt-e a felesége. A VI. dinasztia uralkodása alatt szűnt meg a centralizált hatalom Egyiptomban, s köszöntött be az első átmeneti kor (i.e. 2181-1991) zavargásokkal teli időszaka. II. Pepi halála után a birodalom összeomlott, Alsó- és Felső-Egyiptom egysége felbomlott, éhínség tört ki.
I.e. 2160 körül egy új dinasztia megpróbálta egyesíteni Alsó-Egyiptomot székhelyéből, a 20. nomosz fővárosából, Hut-neni-neszuból. Eközben egy másik uralkodóház, melynek székhelye Uaszetben (Théba) volt, újraegyesítette Felső-Egyiptomot, és elkerülhetetlenné vált az összecsapás a két dinasztia közt. I.e. 2055 körül a felső-egyiptomi uralkodó legyőzte Alsó-Egyiptom fáraóját, és trónra lépett, egyesítve a két országot. Ő volt II. Montuhotep, a XI. dinasztia és a Középbirodalom első fáraója. Ebben a korszakban piramisok javarészt csak Szakkarában épültek. Igen gyenge minőségben készültek, összehasonlítva a híres gízai piramisokkal, s többségük romba dőlt.
Philippe Collombert tájékoztatása szerint a francia régészek 1988 óta végeznek a helyszínen ásatásokat, s azóta a dinasztia hét királynéjának piramisát találták meg, ám a mostani csupán a második, amelynek falain vallási szöveg olvasható.
A piramisszövegek az i.e. 25. században keletkezett vallásos-mágikus feliratok, az ókori egyiptomi irodalom legrégebbi, nagy terjedelmű emlékei. Az V. dinasztia utolsó fáraója, Unisz uralkodása alatt jelentek meg az ő szakkarai piramisának falain, egyes részek azonban régebbi időkből származhatnak. A VI. dinasztia egyes uralkodói és egyes királynék is felíratták ezeket a piramisaikba, az Óbirodalom bukása után pedig közemberek is alkalmazhatták koporsóikon.
A piramisszövegek számos különböző típusú és stílusú alkotás gyűjteményei. Megtalálhatók benne himnuszok, dramatikus szövegek, áldozati szövegek és különböző védő és kígyókat és szellemeket elriasztó ráolvasások is. A piramisszövegek többféleképp festik le az elhunyt fáraó túlvilági sorsát, veszélyekkel teli utazását az ég felé. A legnagyobb gondot a túlvilágra történő átkelés okozza, vagy Thot veszi a szárnyára, esetleg maga repül, mint a madár. Egyes változatok szerint a tömjén füstjén lebeg felfelé, néha sugarakon jut fel, vagy létrán éri el úti célját, ahol maga is istenné válik: az istenek társaságába kerül. A különböző szövegek között nagy eltérések vannak, ismeretesek olyan részletek is, amelyekben a halott fáraónak dolgoznia kell a túlvilágon.
