A méretében Manhattan háromszorosát kitevő sziget 1967-ben nyílt meg a külvilág felé, amikor a chilei légitársaság gépei tankolni álltak meg ott Tahiti felé, majd 20 évvel később a turizmus is megindult, amikor egy hosszú kifutópálya épült az amerikai űrsiklók számára. Ma a rendszeres hajójáratok mellett heti nyolc repülőjárat érkezik a szigetre, amely még a kevésbé népszerű téli időszakban is tömve van turistákkal.
A szigetnek alig 4000 lakosa van, ám 2007-ben már 52 ezer érdeklődő, az 1990-es látogatószám közel tízszerese érkezett hozzájuk. Rapa Nui 1995 óta az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel, és a tavalyi, modern világcsodák versenyébe is sikerült bekerülni. Akkor nem nyertek, és a moaik a nyolcadik helyig jutottak, ám a helyiek reményei szerint ez nem befolyásolja majd az idei évi látogatószámot. Ezt segíti a sziget legfőbb szállodáinak felújítása és ökobaráttá varázslása is.
A Húsvét-szigeten 1524 régészeti helyszín található, ebből 887 moai, amelyek közül viszont alig 50-et állítottak helyre. A sziget 3800 főnyi lakosságának többsége egyébként is úgy véli, hogy a már helyreállított kőszobrok bőven elegendőek a turizmus fenntartásához, amely fő megélhetési forrásuk is. Mindez ugyanis már több kárral jár, mint haszonnal: a gyors fejlődés a szolgáltatások és a természeti források rovására ment. "Nem akarjuk, hogy régészeti Disneylandet csináljanak belőlünk. Ha elkezdik helyreállítani a moaikat, akkor nem kerülhetjük el ezt a sorsot" - mondta egy interjúban Edmunds Paoa, Hanga Roa, sziget legnagyobb településének polgármestere.
Egyesek máris attól tartanak, hogy bár az egyre több turista gazdaságilag látszólag fellendíti a szigetet, mégis tönkreteheti azt. Nem vészelik át a helyzetet a hatalmas kőfejek sem, amelyek sorsáról a mai napig nincs megegyezés: két évvel ezelőtt a helyi kulturális örökségvédők komoly vitát folytattak a helyzetről a chilei kormányzat szakértőivel, akik messze nem látták ilyen tragikusnak a helyzetet.
A moaik egyébként is igen rossz állapotban vannak: a kövek porózus anyaga sem áll többet ellen a természeti tényezőknek. Bár a legtöbb turista vigyáz arra, hogy ne sérüljenek a szobrok, mégis jó páran teszik próbára magukat, és másszák meg a szobrokat, felgyorsítva ezzel a természet munkáját. Vannak, akik pedig csak az anyagi hasznot keresik: egy finn turista márciusban az egyik szobor fülének letöréséért büntettek 17 ezer dollárnyi bírságra - adta hírül a CNN.
Bár 2003-ban az UNESCO japán kutatók bevonásával 5 szobron kikísérletezett egy eljárást, amely megmentheti azokat, ez azonban túl költségesnek bizonyult a széleskörű alkalmazáshoz. A helyzetet nehezíti, hogy minden egyes lépéshez Chile engedélyét kell kikérni, mert nincs elhatárolva, hogy a szigeten élők mi fölött és miképp rendelkezhetnek.
Bár a sziget pusztulásának okait továbbra sem ismerik, a helyiek úgy gondolják, hogy akár az ott élők végső összecsapása, akár az ökocídium tanúságos lehet a ma emberének is: így éppen abban bíznak, hogy a szigetre látogatók számának növekedésével talán egyre többen gondolkodnak majd el a környezettel való összhang eléréséről.
