Az önarckép két, 1630-ban született (Rembrandt ekkor 24 éves) portré stílusjegyeit viseli magán. A felfedezést az amszterdami Rembrandt House Museumban jelentették be, miután a szakemberek az ún. röntgen-fluoreszcenciás analitikai módszer alkalmazásával azonosították a befejezetlen alkotást.
A két szakember, Joris Dik (Delfti Egyetem) és Koen Janssens (Antwerpi Egyetem) francia és amerikai laboratóriumokban végeztek kutatásokat. A Maianak nevezett műszer az "elbújtatott" festmény pigmentjeit mutatta ki az Idős ember szakállal című képen. Maia mindössze nyolc óra leforgása alatt azonosította a kék, zöld (réz), sárga, narancs, barna (vas) és a vörös (higany) színeket, amit jó esetben 30 nap alatt lehet elvégezni.
Ernst van de Wetering, a Rembrandt Research Project vezetője elismerte, hogy a kép alatt a fiatal Rembrandt befejezetlen kontúrjai láthatók: erre utal az ifjú festő jellegzetes hajviselete, testtartása, fehér gallérja és svájcisapkája. A kutatók kizárták annak a lehetőségét, hogy az önarcképet a művész tanítványai készítették volna.
