A két természeti elemet, a levegőt és a vizet szimbolizáló kancsó előképei XVIII. századi remekművek, egy öt darabos készlet darabjai, melyeket Johann Joachim Kändler tervezett 1741-1742 között. A XV. Lajos udvarának diplomáciai célú ajándékul szánt edényeket, a tervezés és kivitelezés remekeit mind a mai napig a gyár leglenyűgözőbb termékei között tartják számon, amelyeket kisebb módosításokkal több mint száz éven át gyártott a Meisseni Porcelán Manufaktúra. A neves mester négy elemet megjelenítő, allegorikus díszkancsó sorozatát Fischer Mór, a Herendi Manufaktúra gyártmányainak sorába felvette, és a replikák, melyek már a meisseni gyár XIX. századi termékei alapján készültek, a Magyar Nemzeti Múzeum épületében megrendezett 1846-os iparmű-kiállításon nagy sikert arattak.
A múzeum gyűjteményében lévő Víz és Levegő elnevezésű kancsókat korábban már restaurálták, melynek során letört, elveszett díszítményeik nagy részét pótolták. Újrarestaurálásukra a kiegészítések formai pontatlansága, újabb törések és hiányok keletkezése miatt került sor.
A restaurátor munkája során kiderült, hogy a kancsókat a szokásosnál alacsonyabb, maximum 1100 Celsius fokon égették ki, viszont az égetés, illetve az úgynevezett hőn tartás hosszabb ideig tartott. Erre azért lehetett szükség, mert a nagy súlyú tárgyak magas tüzű égetésnél deformálódhatnak, mint azt a kancsók, a Herendi Porcelánművészeti Múzeum formatárában őrzött megrogyott és formai elváltozást szenvedett példányai is bizonyítják. A formatárban ép darabokat is őriznek, az ezekről vett szilikonnegatívok segítségével a hiányzó illetve a korábban nem megfelelően kiegészített plasztikus részek pótlásai hitelesen elkészíthetők voltak. Az előző restaurálás során nem kutatták fel a mintapéldányokat, így több hiányzó részt tévesen egészítettek ki, például az egyik, eredetileg fúvós hangszert tartó figura kezébe hárfát helyeztek.
Az új kiegészítések töltött epoxigyantából készültek. Méretre igazításuk és alapszínük felfestése után felragasztásuk következett, szintén epoxigyantával. A pótlásokon a porcelán retusálása akrilfesték és retuspisztoly alkalmazásával, a tónusozás ecsettel felhordott akrilfestékkel történt. A retusált részekre kétkomponensű akril-poliuretán védő lakkréteg került.
A tárgyak a Megmentett műkincsek 2010 című, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatóinak diplomamunkáit bemutató kiállításon láthatók. A kiállítás nyár végéig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum első emeleti kiállító termeiben.
A kiállításról a múzeum oldalán
