Az erdélyi táj egyezményesen a festői természeti szépség szinonimája. Bármely utazási brosúrát lapozzuk is fel, ez az ábrázolás köszön vissza: egy szinte mitikus panoráma gyönyörű hegyekkel és folyókkal, melyek időtlen idők óta őrzik a pásztorkodás és egyéb idillikus tevékenységek nyomait. Következetesen és vég nélkül termelődik újra ez a festői táj romantikus képi világának 19. századi fantáziáit konzerváló megjelenítés.

A kiállítás ezt a magától értetődőnek tűnő, mégis konstruált képi reprezentációt veszi górcső alá. A tájkép semleges, objektív és ártatlan ábrázolásmódként misztifikált felfogása helyébe kritikai attitűd lép, mely a figyelmet a képet készítő szubjektív szemlélőre tereli. Visszafejthető-e az a folyamat, melynek során a tájkép eltörölte saját olvashatóságát? Milyen eszmények, traumák és vágyak sűrűsödnek a táj reprezentációjában? Kit és hogyan szólít meg a tájkép?

A Retusált Erdély nem határol el művészeti irányzatokat, úgymint tájképfestészet, land art, vagy kortárs művészeti gyakorlatok. Ehelyett a tájképpel foglalkozó művészet különféle médiumait és módjait gyűjti egybe: festészet, fotográfia, természetművészeti akciók dokumentációja, elsajátítás, performansz, doku-fikció és művészek kvázi-kurátori megközelítései kerülnek egymással párbeszédbe. A kiállítás inkább a hasonlóságukat hangsúlyozza reprezentációs médiumokként, illetve az ember természetről alkotott képének, természethez való viszonyának közös vonatkoztatási rendszereként. Mi marad a természeti tájból a kultúrán és az emberi nyomhagyáson túl?

A kiállítás román és magyar származású erdélyi művészek részvételével arra is választ keres, hogy mit is jelent erdélyi művésznek lenni.

Résztvevő művészek: Garda Aladár, Anca Benera & Arnold Estefan, Fekete Zsolt, Elekes Károly, Kovács Lehel, Radu Băieș, KissPál Szabolcs

Forrás: StudioC3