Törvényes forradalom, polgárvér nélkül
Mikor a forradalmárok a 12 pont nyomdába adásakor a Nemzeti Múzeumtól a Landerer és Heckenast nyomdához mentek, nem várt nehézséggel szembesültek: Landerer a látszat kedvéért azt kérte tőlük, hogy mutassák meg neki a kiszedendő anyagon a cenzori bélyegzőket. Mivel azonban ilyen nem volt rajtuk, Landerer fennhangon kijelentette, hogy mivel nem rendelkeznek ilyen pecsétekkel, ezért nagyon sajnálja, de nem szedetheti ki azokat, és így nem kerülhetnek nyomdába. A forradalmárok csalódottan indultak volna tovább, ám ekkor Landerer odasúgta Irinyinek: "Foglaljanak le egy gépet". Ekkor fordult a kocka, Irinyi hangosan bejelentette: "E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!" A diadalmas közjáték után azért Landerert saját kérésére a főnöki irodába zárták.
A nyomda lefoglalása azonban nem is volt annyira egyszerű, és könnyen véres fordulatot vehettek volna az események. A Vármegyházától alig 200 méterre állt ekkor ugyanis a Károly-laktanya, ahol ha riadóztatták volna a katonaságot, azok percek alatt szétkergették volna a tömeget. A bécsi események miatt azonban a hatóságok nem mertek fellépni, így a Helytartótanács nem is adott erre parancsot. Később azt örökítette meg a pesti folklór, hogy mivel olasz katonák állomásoztak a laktanyában, azok rokonszenveztek a forradalmárokkal, így bármilyen parancsot is kaptak volna, rögtön átálltak volna azok oldalára.
A forradalom estéjén, miután vértelenül győztek a pesti események, a forradalmárok (szintén cenzori bélyegző nélkül) plakátot nyomtattak, hogy azon közölhessék az adott nap eseményeit. (Landererék ekkor már az egész nyomdát feldíszítették.) A hirdetmény szövege szerint: "Ami más országokban polgárvérbe került - a reformot-, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a törvényes egyetértés". Érdekes a fogalmazás, ugyanis úgy tűnik, mégsem lehettek annyira biztosak a dolgukban a plakát fogalmazói: kétszer is ki kell emelni a forradalom "törvényes" voltát.
A forradalom nemzetközi hírnevében a legnagyobb szerep Petőfinek jutott (ami persze sokakat sértett hiúságukban). A német "Magazin der Litteratures Auslandes" nem sokkal ezután megjelenő számában hosszú tanulmányt szentelt Petőfi bemutatásának, melyben külön érdekesség, hogy a legnagyobb figyelmet az kapta, hogy "Petőfi koponyája igazi avar koponya", illetve ezen, és "egész lényén a keleti faj ruganyossága érezhető". A párizsi Le Journal mindenféle elemzés helyett francia fordításban közölte a Nemzeti Dalt.
A kokárdák napok alatt elfogytak
Március forradalmi hevületében felmerült az az ötlet is, hogy a pozsonyi diéta tehetetlenségével szemben Pesten hozzanak létre országgyűlést. A március 31-i események hatására a 13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmány (Irínyi, Petőfi, Vasvári a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester, Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester és Gyurkovics Máté szűcsmester) elhatározta, hogy ha egy héten belül nem lép fel a pozsonyi diéta valamilyen változtatási tervezettel, akkor az ország összes törvényhatóságát felszólítják, hogy új tagokat küldve hozzanak létre - Perczel Mór szavaival - "nemzeti konventet". Az áprilisi események pozitív alakulásakor azonban lemondtak erről az elképzelésről, és követték az újonnan megalakuló felelős magyar "ministeriumot".
A forradalom leggyorsabb vívmányaiként Petőfi indítványára a Pilvax kávéház felvette a Szabadság-csarnok nevet, a Hatvani utcából Szabadsajtó utca, az Egyetem térből Március tizenötödike tér, a Városház térből pedig Szabadság tér lett.
A kokárdák alapanyaga hamar elfogyott: három nappal a forradalom után Pesten nem lehetett trikolórt kapni.
Sokan megváltoztatták a nevüket a forradalom során. A legtöbben a legegyszerűbb megoldást választották: nevük végén az "y" betűt "i"-re cserélték (pl. Jókai, Gyulai), Vachott Imre pedig felvette a Vahot nevet. Ő volt a forradalom nyelvi magyarosításának legfőbb úttörője is egyben: komoly propagandát folytatott a sajtóban azért, hogy a hivatalba lépő tisztviselők a "minister" szó helyett valamilyen magyar megjelölést kapjanak.
A Tudományos Akadémián belül is komoly harc kezdődött a forradalmi hevületben: a levelező tagok ugyanis a rendes tagokhoz hasonló jogokat követeltek maguknak, amit meg is kaptak Az egyetemeken az ifjúság a tanszabadságért és a "díj nélküli vizsgálatokért", illetve a "tudományban elmaradt vagy elaggott tanárok elmozdításáért és nyugdíjazásáért" küzdött. A tanári kar azonban "kész örömmel kijelentené, hogy hozzájárul e pontokhoz, és megígért mindent, ámbátor van e kívánságok közt egy-két pont (ilyen különösen a nyugdíjaztatásra vonatkozó), amely a professzor urak közül bizony többnek éppenséggel nem tetszett".
A forradalom egyik legjellemzőbb tünete az álhírek terjedése volt: sokszor terjedt el olyan híresztelés, mely szinte teljes pánikba sodorta Pest lakosságát. A legkomolyabb ilyen eset június 24-én történt, mikor az a híresztelés terjedt el, hogy a szentendrei szerbek fegyveresen közelednek a város felé, és mindent felgyújtanak útközben. A híresztelések persze hamar hamisnak bizonyultak.
(Forrás: Supka Géza: 1848-1849. Budapest, 1985)
