Richard Strauss Saloméjával zárja az évadot a brnói Janáček Színház

David Radok, Európa-szerte jegyzett színházi szakember rendezi az előadást, aki tavaly Britten Peter Grimes című operájával szerzett elismerést a brnói  közönség körében. Radok Prágában született, apja, Alfred Radok neves színházi és filmrendező volt. Az 1968-as szovjet bevonulás után a család Svédországba emigrált. David Radok 1980 óta dolgozik rendezőként, elsősorban Skandináviában, repertoárja a kora barokktól a kortárs darabokig terjed. 1991-ben tért vissza először a cseh színházi világba, Prágában a Don Giovannit vitte színre Charles Mackerras vezényletével.

Véleménye szerint ma sok darabban találkozni meztelenséggel, vérrel, levágott testrészekkel, vérfertőzéssel és egyéb taszító dolgokkal. „Ez 1905-ben egészen másként hatott, sokkolta a publikumot, ezért meg kell találnunk, mi az, ami a mai közönségre ugyanilyen döbbenetes, erőteljes hatással van. Úgy gondolom, hogy itt a tabuk megdöntésével van dolgunk. Ha Salome el akarja csábítani Keresztelő Jánost, azt nem azért teszi, mert erotikus vágyat érez. Egy fontos tabut akar megdönteni – mintha a pápát akarná elcsábítani. Meg akarja érinteni az érinthetetlent, ez olyasmi, ami a hétköznapi emberek képzeletét felülmúlja.”

Salome rendkívül igényes szerepe minden drámai szoprán álma és próbaköve. „Egy tizenhat éves lány Wagner Izoldájának hangján” – jellemezte címszereplőjét a szerző, idézte fel Marko Ivanović karmester. Brnóban a kiváló szoprán, Linda Ballová meri magára vállalni ezt a szólamot. Eva Urbanová ezúttal Heródiás szerepében lép fel, Heródest Jaroslav Březina alakítja. A kiváló német bariton, Birger Radde Jochaananként mutatkozik be a közönségnek.

Strauss zenei nyelve keletkezésének korszakát tükrözi. Fülbemászó melódiák és keringőritmusok vonulnak végig az egész operán, a komponista azonban a végletekig vitte e kortárs jellegzetességeket – a dallamok pattanásig feszültek, a keringő az őrületig deformálódott. „Úgy gondolom – állítja Ivanović –, hogy a dekadencia leírásában a mostani társadalom jellegzetességei is fellelhetők, valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a művet ma is oly gyakran játsszák.”

Fotók forrása: brnói Janáček Színház