Hogy indult annak idején a Ridikül? Kinek az ötlete volt?
A Magyar Televízió vezetésével kezdtünk el arról beszélgetni, hogy szükség lenne egy beszélgetős női műsorra. Közösen dolgoztuk ki a terveket, Jakupcsek Gabi személye pedig a televízió ötlete volt, akinek a neve mára teljesen összeforrt a műsorral.
Miért lett Ridikül a címe?
Az egyik megbeszélés során hangzott el először a szó, amikor leültünk, hogy a műsorról ötleteljünk. Eleinte mindenki visszahőkölt, mert a retikül szót tartották helyesnek. Nekem viszont szöget ütött a fejembe, úgy gondoltam, hogy ha a megbeszélésen mindenki felkapta a fejét, akkor biztos a nézőknél is hasonló hatást tudnánk elérni. Azt a hibát viszont nem akartam elkövetni, hogy egy nyelvtanilag helytelen címet választok, ezért Balázs Géza nyelvésztől kértem segítséget. A tőle kapott szakvélemény kimondta, hogy igenis használhatjuk ezt a címet. Sok e-mail és megkeresés érkezik a nézőinktől, akik megírják, hogy nagyon szeretik a műsort, de nem értik, miért ezt a szerintük helytelen címet választottuk, ami ráadásul franciául nevetségeset jelent. Egyrészt franciául is van olyan jelentése a szónak, hogy kicsi, furcsa női kézitáska, másrészt nekünk nem az volt a fontos, hogy máshol mit jelent, hanem az, amire magyarul használjuk. Minden e-mailre válaszolni szoktunk, akik pedig ezzel kapcsolatban keresnek meg minket, azoknak elküldjük a szakvéleményt. A sok megkeresés is azt igazolja, hogy jól döntöttünk, mert valóban sokan felkapják a fejüket a cím hallatára.
Mekkora stáb dolgozik a műsoron?
Elég nagy stáb, hiszen napi műsorról van szó, amihez értelemszerűen több emberre van szükség, mintha heti vagy havi gyakorisággal jelentkeznénk. Két részre oszthatjuk a stábot: akik a stúdióban dolgoznak, és akik a stúdión kívüli elő- és utómunkában vesznek részt. A háttérmunkának van egy hosszú előkészítő szakasza, az utómunka során pedig össze kell állítani az adásidő 44 percét, hiszen többet rögzítünk. Hatvan-hetven percnyi felvett anyagból kell kiválasztani a legérdekesebb részeket.
Miből áll pontosan az előkészítő munka?
Jakupcsek Gabi mellett mindig van három hölgy és egy meglepetés férfi vendég, hacsak nem fordított adásról van szó, amire egyre többször látni példát. A meghívott vendégeket időben értesíteni kell, felkérni őket, időpontot egyeztetni velük, ez az egyik oka a hosszabb előkészítő szakasznak. A másik oka, hogy minden adásról pontos forgatókönyv, adásmenet készül, amihez előinterjúk szükségesek. Minden vendéggel az adott műsor szerkesztője beszélget. A szerkesztők javasolják a témákat, amelyekből a legérdekesebbeket válogatjuk ki és valósítjuk meg. Aki az ötletet adta, az lesz az adott műsor szerkesztője. Lényeges, hogy a beajánlás nem csupán témákból áll, a potenciális vendéglistát is mellékelni kell hozzá. Úgy gondolom, hogy a műsor sava-borsát a vendégek adják, akik nem csak véleményt mondanak az adott témáról, hanem saját történeteket is hozzátesznek, ettől lesz színes az egész. A szerkesztőnek talán az a legnehezebb feladata, hogy összeszedje azokat a vendégeket, akik érintettek a témában, és lehetőleg különböző aspektusból tudnak hozzá közelíteni. Ez egy hosszabb folyamat, sokszor előfordul, hogy új neveket kell ajánlani, ritka, hogy végül az elsőként kitalált négy vendég üljön bent a stúdióban. Amikor megszületnek a nevek, jöhetnek az előinterjúk: a szerkesztő mindenkivel hosszú beszélgetést folytat, majd az interjúk írott verziójából összeáll a forgatókönyv. Az egész előkészítő folyamat mindennel együtt körülbelül nyolc hetet vesz igénybe.
Hány szerkesztő dolgozik a műsoron?
10-12 szerkesztő, akik a témákat is javasolják. Kért felelős szerkesztőnk van, ők A és B hetenként váltják egymást, felügyelik az alájuk tartozó adások szerkesztőit. Az utómunkát nem a téma szerkesztője, hanem a felelős szerkesztő végzi, úgy gondolom, hogy ettől lesz egységes az adás. Ha ugyanis tíz szerkesztő vágná, akkor nem lenne meg az az egység, ami most szerencsére igen. Ők ketten jól tudnak együtt dolgozni, amihez természetesen kellett egy összecsiszolódási folyamat, amíg a két rendezővel közösen kialakították a Ridikül-arculatot.
Mi az oka annak, hogy most már több fordított adás van? Igény volt rá?
Igen. Amikor elindult a Ridikül, úgy gondoltam, hogy ez egy tipikusan nőknek szóló műsor, amit nők fognak nézni. A visszajelzésekből kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van: rengeteg férfi nézi a műsort, akik hozzá is szólnak a honlapon, vagy e-mailben. Ezért az első évad záró adását, ami az apák napja jegyében zajlott, megfordítottuk: három férfi beszélgetett, és nő volt a meglepetésvendég. Annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk, ősszel több ilyen adást is készítünk. A szerkesztők egy kicsit tartottak tőle, hogy a férfiak majd nehezebben nyílnak meg, és nem fognak úgy csevegni, ahogy a nők, így óvatosan nyúltunk hozzá ehhez a változtatáshoz. Később viszont egyre jobban felbátorodtunk, mert láttuk, hogy a férfiak igenis szívesen jönnek, és nagyon jó beszélgetéseket tudunk csinálni. Ezért szaporodtak meg 2014-ben az ilyen jellegű adásaink, illetve olyanra is volt példa, hogy több szereplőt hívtunk meg. Volt például testvéres adás, ahol a három hölgy mellé három férfi meglepetésvendég érkezett, de volt nagymama-unoka, illetve férj-feleség tematikájú adás is. Az a tapasztalat, hogy a nézők nagyon szeretik az ehhez hasonló, rendhagyó alkalmakat.
Így 300 adáson túl hogyan tovább? Lesznek változtatások a műsorban?
Ez minden évad előtt nagy kérdés, amikor összeülünk róla beszélgetni a televízióval. Annyi pozitív visszajelzést kapok, mint korábban egyik műsoromnál sem, a nézők nagyon szeretik a Ridikült, ezért óvatosan kell bánni a változtatásokkal. Mindig vannak apró módosítások, de sokszor olyanok, amiket a néző adott esetben észre sem vesz. Rendszeresen csempészünk be olyan újdonságokat, mint az előbb említett rendhagyó műsorok, de változnak például a témáink is. Ha összehasonlítjuk az első évad témáit a mostaniakkal, akkor láthatjuk, hogy bár apró lépésekben, de vannak változások, az utóbbi időben sokkal jobban nyitunk. A Ridikül mindig olyan kérdésekkel próbál foglalkozni, amikről úgy gondoljuk, hogy ha két hölgy találkozik, akkor előbb-utóbb szóba kerülhet köztük, mint a család, az egészség, vagy a párkapcsolat. Ezek olyan örök témák, amiket nem lehet megunni. Viszont egyre jobban bejöttek olyan témák is, amelyeket a mindennapi élet szolgáltatott. Egy kritérium van: vigyázunk rá, hogy ne politizáljunk, nem véletlen nem hívunk meg vendégnek egy politikust sem, és nem szeretném, ha bármi, akár a témaválasztás átpolitizálná a műsort. Vannak azonban olyan esetek, amikre az emberek felkapják a fejüket. Ilyen volt például tavaly, amikor az egyik skandináv ország állatkertjében megölték a zsiráfot. Ez nagy közfelháborodást okozott, mi pedig fontosnak tartottuk, hogy ennek kapcsán az állatvédelemről beszélgessünk. Ilyen értelemben mondom azt, hogy a hétköznapi életet sokkal érzékenyebben fogadja a Ridikül, mint a legelején. Természetesen ezzel kapcsolatban is figyelni kell, hiszen csak olyan témákat választhatunk, amelyek néhány hét múlva is érdekesek lehetnek, hiszen a Ridikül nem egy hírműsor, a kitalálás és az adásba kerülés között sok idő eltelik.
A sok pozitív visszajelzés mellett akad valami kritika is?
Tényleg rengeteg, soha nem látott számú pozitív visszajelzést kapunk a műsort illetően. Nagyon kevés negatív vélemény jön, az a kevés pedig általában arról szól, hogy valaki úgy érzi, ismétlődnek a meghívottak. Háromszáz adás több mint ezer vendége értelemszerűen nem lehetett volna ezernél is több különböző ember. Távolról sincs szó arról, hogy mindig ugyanazok jönnének. A jól beszélő és több, különböző témához is kapcsolódni tudó szereplők tértek vissza néhányszor, nagy időkülönbséggel, egészen másról szóló adásokban. De nem is ígértük azt, hogy soha nem lesz ismétlődés. Vendégeink értéket képviselnek, és valamit már letettek az asztalra. Az ilyen emberek nincsenek sokan. Szerintem egyáltalán nem baj, ha azok az ismert arcok, akiket a nézőink szeretnek, többször is eljönnek hozzánk. Sokszor pont azért írnak e-mailt, mert valaki megtetszik nekik a műsorban, és kérik, hogy hívjuk meg legközelebb is.
Ennyi adás és téma után még mindig lehet újat kitalálni?
Ez a másik kérdés, ami leggyakrabban szóba jött a változtatásokon kívül, hogy vajon nem merült-e még ki a műsor. Ez nagyon komoly kérdés volt 2014 nyarán, de hála istennek a vezetőség úgy döntött, hogy a műsornak mennie kell tovább. Ezt igazolták az őszi nézettségi adatok, hiszen még többen nézték a Ridikült, mint korábban. A döntést az is igazolta, hogy Kamera Korrektúra díjat nyertünk: harmadik helyezést értünk el szórakoztató - zene kategóriában, két zenei tehetségkutató után, ami ha már egy kategóriába kerültünk a zenei műsorokkal, számunkra felér egy első díjjal. A harmadik komoly visszajelzés pedig, hogy a Ridikülben még igenis sok van, az a Ridikül Szalonok megalakulása volt. Annak idején civilek kerestek meg azzal, hogy úgy érzik, a műsor gondolatvilágát tovább kellene vinni és beszélgetéseket tartani. Meghirdették a lakókörnyezetükben ezeket a klubokat minden hónap csütörtökén, mi pedig mindig elküldtük nekik az adott hónap témáit. Kiválasztottak egyet, amiről beszélgettek, és hívtak vendéget is. Először a budapesti kerületekben alakultak ilyen szalonok, most pedig már vidéken is. Mi, műsorkészítők egyre jobban úgy érezzük, hogy a múltban még fontos kérdés ? vajon kimerült-e a Ridikül ? egyre kevésbé kérdés. Egyre jobban rátalálunk arra a vonalra, ami ezt a műsort folyamatosan életben tartja: óriási igény van az ehhez hasonló emberi beszélgetésekre, nem véletlen, hogy a műsor sokak számára fontossá vált.
Fotó: Ridikül Magazin/Lakos Gábor
