A méhek jelentősége egyre inkább előtérbe kerül a biológiai sokféleség válsága és az élelmezésbiztonság miatt, hiszen alapvető szerepet játszanak az ökoszisztéma fenntartásában. Ugyanakkor évezredek óta hatnak kultúránkra és művészetünkre is.

Spain, Catalonia, Barcelona, Pedrera (or Casa Mila, 1905-1910) classified as World Heritage by UNESCO, by architect Antoni Gaudi (Photo by BORGESE Maurizio / hemis.fr / Hemis via AFP)
Casa Milà, Antoni Gaudí katalán építész lakóháza, melyet egy gazdag textilgyáros, Roger Segimon de Milà megrendelésére tervezett. Fotó: Borgese Maurizio / Hemis via AFP

Az utóbbi időben egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek a beporzók, azon belül is a méhek, amelyek valójában az egész ökoszisztéma fenntartását a hátukon viszik: a szárazföldi növényvilág hetven-nyolcvan százaléka függ ugyanis a beporzástól. Mi pedig szintúgy tőlük függünk, hiszen az élelmiszer-termelésünk mintegy hetven százalékát köszönhetjük ezeknek a kis zümmögő lényeknek. Ismerős lehet az az Albert Einsteinnek tulajdonított idézet, miszerint 

Ha a méhek kipusztulnak, négy évre rá az emberek is követik őket.

Nem véletlen hát, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság, valamint az élelmezésbiztonsági és a fenntarthatósági aggodalmak miatt a méhek egyre gyakrabban kerülnek a hírek címlapjára. De jelentőségüket nem most fedezték fel először. A méhek napja alkalmából megnéztük, hogy ezek az apró, de rendkívül hasznos állatok miként hatottak a kultúrára és a művészetekre az elmúlt évezredekben.

Méhek és a képzőművészet

A legelső ismert méhábrázolás Kr. e. 8000-ből származik: a spanyolországi Valencia tartományban található Pókbarlangok (Cuevas de la araña) egy sziklafestményén látható egy létrán felfelé mászó alak, hogy mézet szedjen ki a kaptárból. De egyiptomi hieroglifákon, közép- és dél-amerikai kultúrák faragványain, ékszerein is találtak már méhábrázolásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az akkori társadalmak már kapcsolatban voltak az őshonos vadméhekkel.  

Egyiptom méh AFP.jpg
I. és III. Thotmesz fáraók kártusa a bal felső sarokban méhábrázolással a Luxori Múzeumban. Fotó: Dozier Marc / Hemis via AFP

A maják már méhészeti technológiákkal – tenyésztés, gondozás, kereskedelmi és mezőgazdasági célokra való használat – tartottak méheket, isteneik egy része pedig konkrétan a kaptárakat védelmezte. A kínai civilizáció egyik aranykorának is tekinthető Tang-dinasztia (618–907) idején a mézelő méhek megjelentek a költészetben és a festészetben is. Míg korábban veszélyes állatnak tekintették őket a csípésük miatt, ekkorra felismerték értéküket, és az általuk előállított termékek, például a méhviasz és a propolisz a kínai orvoslásba is bekerültek.

A méhek gyakran hiedelmek és mitológiák szimbólumaként is megjelentek. A német reneszánsz festő, Matthias Grünewald Stuppach Madonna című képe, vagy a spanyol barokk művész, Juan de Valdés Leal A méhek csodája című festménye jó példa erre. Joseph Beuys német szobrász és performanszművész nemcsak a méhek termékeit – például méhviaszt és mézet – használt egyes alkotásaihoz, de rajtuk keresztül megkérdőjelezte azt az elképzelést is, hogy az emberek holisztikusan képesek lennének megérteni a világ alapvető működését a hagyományos észlelési módokon keresztül. Aganetha Dyck kanadai művész gyakran helyez a kaptárakba különböző tárgyakat – például cipőket, kisebb szobrokat –, amelyekre aztán a méhek hatszögletű méhsejteket építenek.

Az amerikai Matt Willey ambiciózus terve, hogy 50 ezer méhet fessen fel különböző falakra szerte a világon, ezzel is felhívva a figyelmet a jelentőségükre. A szám nem önkényes, körülbelül ennyi méh szükséges egy egészséges méhkashoz.

A kaptár AFP.jpg
Wolfgang Buttress brit művész Kaptár című alkotása. Fotó: Daniel Leal / AFP

A Wolfgang Buttress brit művész által tervezett Kaptár látványos tisztelgés a méhek előtt. A 44 tonnás építmény 170 ezer alumínium alkatrészből és ezer LED-lámpából épül fel. Eredetileg a 2015-ös milánói kiállítás brit pavilonja számára készült, most már a londoni Kew Gardens legtöbbet fotózott része.  

Méhek és a zene

A görög filozófust, Arisztotelészt mélyen lenyűgözte a méhek társadalma, gyakran vizsgálta őket. Megfigyelte például, hogy amikor rajzásuk a küszöbön áll, néhány nappal az esemény bekövetkezte előtt folyamatosan egy bizonyos speciális hangot adnak ki. De nemcsak őt varázsolta el a méhzene. Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Mese Szaltán cárról című operájában hallható, A poszméhek repülése című kompozícióban a kaotikusnak tűnő és gyorsan változó repülőmintájukat kívánta zeneileg megidézni. A Beatles Tomorrow Never Knows című számában is fel lehet fedezni a méhek hangját. A Killer Bee Queens nevű zenekar, élén Lars Chittka méhkutató professzorral, bevételét olyan természetvédelmi szervezeteknek adományozza, amelyek a méhek védelmével foglalkoznak.

Méhek és a film

Maja a méhecske AFP.jpg
Jelenet a Maja, a méhecske című animációs sorozatból. Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP

A méhek egyre gyakrabban tűnnek fel a mozivásznakon és a képernyőkön is. A Maja, a méhecske könyvön, valamint a belőle készített képregényen, rajzfilmsorozaton generációk nőttek fel, de hasonlóan népszerű volt a Mézengúz című, szintén egy méh kalandjairól szóló animációs mozi is. Számos dokumentumfilm tudományos oldalról közelíti meg a méhek életét, mint A méhek eltűnése, A Nap királynője vagy A beporzók. A „sötét oldaluk” jelenik meg A rejtélyes sziget, A raj vagy a Gyilkos méhek című filmekben.

Méhek és az építészet

A méhek a természet legjobb építészei közé tartoznak, a kaptárak stabil szerkezetei világszerte megihlették már az építészeket. A legkorábbi hatások a kelta kori skót és ír lakóházakban fedezhetőek fel, amelyeket habarcs nélkül, kövekből építettek körkörös alapon kaptár formájúra. Ilyen építmények ma is láthatóak például az Írországhoz tartozó Skellig Michael szigeten, amelyek a Csillagok háborúja filmsorozat Az ébredő Erő és Az utolsó Jedik című részeiben is szerepeltek.  

Alberobello AFP.jpg
Alberobello kisvárosa jellegzetes kaptár alakú építményeivel. Fotó: Guiziou Franck / Hemis via AFP

A kaptárra hasonlító kupolaszerkezet természetesen nem csak a keltákat ihlette meg, a világ számos pontján találkozhatunk hasonlókkal. A dél-afrikai bantuk sárból, lécekből és tehéntrágyából készítettek méhkas formájú házakat. Dél-Olaszországban trullinak nevezett házakat építettek, de a törökországi Harrán nevű városkában is láthatóak még kaptárakat utánzó épületek. Az ókori Mükénében viszont a holtakat temették méhkas formájú sírokba.

A híres katalán építész, Antoni Gaudí szintén előszeretettel használt parabolaíveket, például a Casa Batllónál, a Casa Milànál vagy a Güell-palotánál. A Sir Basil Spence által tervezett új-zélandi parlament méhkas formája acélból, üvegből és rézből épült, amely túlmutat a funkcionális célokon, és a méhek hatékonysága és együttműködése előtt is tiszteleg. Frank Lloyd Wright Hanna–Honeycomb-háza különbözik a múltbeli építészeti törekvések kaptárformáitól, a méhek esztétikáját hatszögek felhasználásával fejezte ki. A cornwalli Eden Project hatszögletű elemekből összeállított kupolái alatt pedig fantasztikus diverzitású biomot hoztak létre.

A fenti gyűjtés is azt mutatja, hogy a méhek régóta fontos szerepet töltenek be az emberi társadalomban beporzóként, haszonállatként, valamint művészi inspirációként és múzsákként is. Ha még többet szeretnénk megtudni róluk, akkor görögországi nyaralásunk alatt érdemes meglátogatnunk a rodoszi Méhmúzeumot is, amelyet teljes egészében ennek a hasznos, pótolhatatlan és csodálatos kis lénynek szenteltek.

A cikkhez használt források itt, itt, itt, itt, itt, itt, és itt olvashatók.