 |
| Leonce és Léna |
Az utolsó külföldi darabot olvassuk ma, az Elvira és Petúniát, mely az After the Fall - A fal után, értsd berlini fal után - drámaírói műhely harmadik helyezettje. A Svájcban tanuló német Alice Müller magyarul írta (!) - mint meséli Merényi Anna, a program egyik kitalálója. A nemcsak az abszurd irodalomból, hanem az elmúlt évtizedekből jól ismert szorongató életérzést árasztó komédiát Bánfalvi Eszter, Szalay Mariann, Újláb Tamás, Urbán Tibor, Mertz Tibor nemcsak olvassa, hanem játssza is, Bodor Böbe szellemes elgondolásában. Utána nagyon jó beszélgetés alakul, sok a fiatal, dramaturghallgatók és egyéb hasonlók. Aztán következik Almássy Bettina Megfulladok című művének vitája. (A Nyílt Fórum 25 éves történetében először fordul elő, hogy nincs jelen a szerző.) Ez is a Merényi Anna-féle programnak a terméke, izgalmasan és színházian mesél egy NDK-versenyúszónőről...
A Nyílt Fórum napját egy harmadik nővel zárjuk, Filó Verával, aki először 1997-ben szerepelt a kortárs dráma fórumán, amikor is megállapíttatódott, hogy kevés esélye van színpadra... Aztán 2001-ben, már itt Pécsett a dramaturg céh bemutatta a Rob és Tot pont még nevet egyet című művét, többek közt épp az előbb már emlegetett Mertz Tibor szereplésével, mondhatni botrányosra sikerült, előadás közben is megjegyzéseket tettek a nézők, a másnapi vitán pedig elszabadultak az indulatok... Most új, készülő művéből Forgács Péter hozott közelebb egy részt. Filó Vera dramaturgiája nem változott, de úgy látszik, a befogadó közeg igen - már nem tűnik föl annyira érthetetlennek.
Este Vincze János Harmadik Színházába kerekezem, útközben a szabadkaiakba botlom, például Vicei Natáliába, akiről épp egy órája beszéltem Bérczes Lacival. Háy Gézagyerekével jöttek. Az uránvárosi színházban pedig Füsti Molnár Éva Sárbogárdi Jolán szerepében. Csodálatos színésznő, csodálatos, persze, Parti Nagy Lajos szövege is. Tele van a kicsi stúdiószínpad - és csak ámulok, mi mindenről szól ez az előadás. Füsti Molnár Éva megmutat egy esendő, magányos, reménytelen életű nőt, miközben a magyar vágyakról is szó van, meg arról a furcsa országról és kultúrájáról, amiben élünk, erről az operettországról, Darvas Ferenc zenéjével, Papp Zoltán hangszerelésével - és szó van a színházcsinálás, a színészet gyönyörű kényszeréről.
A nézőtéren Parti Nagy, meg egy másik Sárbogárdi Jolán, Bíró Kriszta, meg Alice Müller, aki utána csodálkozva kérdi, miért mondtuk délután, hogy nem szól a magyar színház a mai valóságról, ha ilyen előadások vannak. Aztán már a fáradhatatlan Vincze János irodájában magyarázzuk Alice-nak, mit jelent ez a hely nemcsak Pécs kulturális életében, hanem a magyar színház, a magyar kortárs dráma vérkeringésében is. Alice azon is csodálkozik, hogy itt a társaságban mindenki tudja, ki ő, és most kicsit mi is érezzük, milyen jó, hogy ennyiféle szál köt bennünket össze.
