Az Ubirajara jubatus elnevezésű, „sörénnyel” és furcsa vállkinövésekkel rendelkező, apró húsevő dinoszaurusz 110–115 millió évvel ezelőtt élt a mai Brazília területének északkeleti részén, megkövült példányát egy kőbányában találták meg külföldi kutatók Ceará államban. Tisztázatlan körülmények között 1995-ben Németországba vitték tanulmányozásra, és a közelmúltig a karlsruhei természettudományi múzeumban őrizték.
Brazil szakértők szerint a kövületet engedély nélkül vitték ki a dél-amerikai országból, a baden-württembergi tartományi kormány azonban első reakciójában még azt mondta, nincs bizonyíték arra, hogy a maradványok törvénytelenül kerültek volna a német múzeumba, tavaly júliusban azonban már elismerte, hogy a múzeum hamis adatokat adott meg a fosszília behozataláról.
A csirkeméretű őslény kövülete Annalena Baerbock német külügyminiszter hivatalos delegációjával együtt érkezett meg vasárnap Brazíliavárosba.
A visszakapott őslényt a jövőben a cearái Plácido Cidada Nuvens Paleontológiai Múzeumban állítják ki.
Az újabb dinófaj felfedezését bemutató tanulmány publikálása 2020 decemberében egy tudományos folyóiratban élénk vitát keltett, mert kiderült belőle, hogy a leletet egyetlen brazil tudós sem látta, vagyis a fosszíliát szabálytalanul vitték ki az országból.
Egy 1942-es brazil törvény a nemzeti örökség részévé nyilvánította az ország területét talált kövületeket, amelyeket csak hatósági engedéllyel szabad kivinni Brazíliából. Brazil tudósok a közösségi médiában indítottak kampányt az Ubirajara jubatus visszaszerzésére. A brazil tudományos közösség mobilizációja nélkül nem jártunk volna sikerrel – állapította meg a kövület hazatérését bejelentő közleményében Inácio Arruda brazil tudományos és technológiai miniszter, hozzátéve, hogy a német kormány megértéssel viszonyult a brazilok kéréséhez.
A Cretaceous Research című folyóiratban 2020 decemberében publikált tanulmány úgy írja le az Ubirajara jubatust, mint amelynek
„teste nagy részét valószínűleg szőrszerű prototollak fedték, ezek azonban csak a nyakán, a hátán és a karjain maradtak meg. A hátán lévők nagyon hosszúak, sörény hatását keltik, ami egyedülálló a dinoszauruszok körében”.
A két lábon járó, csirkeméretű Ubirajara jubatus igazi különlegessége azonban, amelyhez hasonlóval a tanulmány vezető szerzője, David Martill, az angliai Portsmouth-i Egyetem professzor még sohasem találkozott a természetben, a vállaiból kinyúló, hosszú, merev, kötőtűszerű képződmények, amelyek feltehetőleg a hajat és körmöt alkotó keratinból voltak.
Martill szerint ezeknek a különös nyúlványoknak a párválasztásban, az ellenség megfélemlítésében vagy a hímek közti rivalizálásban lehetett szerepe. Mivel ilyen különleges külső jegyek gyakran megfigyelhetőek a különböző állatok hímjeinél – például a pávakakasok dísztollai –, a szakember „megalapozott feltételezése” szerint a vizsgált Ubirajara hím példány lehetett. Noha a fosszília alapján lehetetlen megmondani, Martill mégis szinte biztos benne, hogy az állat többszínű volt. Az Ubirajara rovarokkal és feltehetőleg kistestű gerincesekkel táplálkozott.
Fotó: Brazíl Köztársaság Tudományos és Technológiai Minisztériuma / Raul Vasconcelos
