Az ásatás a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum közreműködésével valósult meg.
Dr. Virágos Gábor, az MNM régészeti főigazgató-helyettese, a Nemzeti Régészeti Intézet vezetője kiemelte, hogy a kutatás az MNM NRI Seuso 2.0.-projekthez kötődik, amelynek fő célkitűzése Pannonia provincia, benne a Balaton-felvidék és közvetlen környezetének feltérképezése, különös tekintettel a késő római birodalmi elit reprezentatív lakhelyeinek azonosítására.
Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója elmondta: „Veszprém vármegyében nagy hagyománya van a topográfiai kutatásoknak. Jelen kutatás jelentősége, hogy a széles körű intézményi és civil összefogással megvalósuló projekt megtestesíti mindazt, amiben mi is hiszünk: együtt dolgozhatunk a magyar örökség megóvásáért.”
Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója az intézmények közötti szinergiát hangsúlyozta, amelyben az intézmények hozzáadott tudományos értékekkel gazdagodhatnak.
Nagyvázsony határában 2023 szeptemberében a Kr. u. 300-as évek második felében élt család sírépítményének teljes feltárására került sor. A 13 x 7 méter alaprajzú, téglalap alakú, kétosztatú épület a közeli római kori főútvonalról jól látható helyen épült. Az épület az erőteljes falalapozás alapján egy magas, valószínűleg felső szinttel rendelkező, a klasszikus templomok építészeti örökségét tükröző létesítmény lehetett.
Az épület első része bejárati szerepet töltött be, amelyből egy ajtó vezetett a hátsó, a jelenlegi talajszinttől 1,9 méter mélyre ásott sírkamrába. A sírkamra központi eleme a nagyjából 0,8 méter magas pódiumon elhelyezett, homokkőből faragott kétrészes szarkofág volt. Ettől délre négy, téglákból egyidőben épített sírhely töltötte ki a teret. Az épített sírok közül a szarkofághoz legközelebbi sírhely és annak környezete vörösre színezett vakolattal volt kikenve, alját tégla padlóburkolat fedte.
Az ásatás a sírkamrában eltemetettekről viszonylag kevés információval szolgált, mivel a sírokat feldúlták, a csontokat szétszórták vagy elhordták. Értelmezhető emberi maradvány – egy ép koponya – a második, vörös festékkel jelölt sírból került el. Az ettől közvetlenül délre található harmadik sír feltárása egy egykor valószínűleg ládikát díszítő rézötvözet veretet, illetve egy negyedik századra keltezhető római pénzérmét eredményezett.
„Előzetes véleményünk szerint a feltárt sírkamra egy, a közelben azonosított és pár éve geofizikai módszerrel felmért lakóépület tulajdonosának tartható család mauzóleuma volt. A szarkofág valószínűleg a család fejének, a mellette vörös festékkel kezelt sír pedig a család úrnőjének végső nyughelye lehetett” – mondta el dr. Péterváry Tamás, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének régésze, az ásatás vezetője. Majd hozzátette: „Később, valószínűleg bőven az épület kifosztása után a keleti fal mellett két támpillér közé helyezve egy négy-öt éves gyermeket temettek el. A gyermek lábánál azonosított fazék alapján ez a temetkezés az avar kor emlékének tekinthető.”
„A sírépítmény Pannonia provincia északi felében egy eddig ismeretlen típust képvisel, legközelebbi párhuzamai a Baranya vármegyében feltárt kora keresztény sírépítmények között keresendők. A nagyvázsonyi hely különlegessége, hogy a feltárt sírépítménytől közvetlenül nyugatra egy hasonló kiterjedésű és felépítésű mauzóleumot is azonosítottunk, amelynek teljes feltárására a következő évben kerülhet sor” – egészítette ki az eredmények bemutatását Győrffy-Villám Zsombor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, az MNM NRI feltárásának szakmai munkatársa.
A kutatás létrejöttét segítette Nagyvázsony Önkormányzata, illetve a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális fővárosa minipályázatán nyert anyagi forrás révén a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület.
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum. Fotók: György László / MNM Nemzeti Régészeti Intézet
