Mikor alakult meg a zenekar, mi volt az, ami összehozott benneteket?
L. B.: A teljesen megegyező zenei ízlés volt az, ami 2015-ben összehozta a bandát. Mindannyian Székesfehérvárról és környékéről kerültünk a fővárosba, a középiskolai évek alatt sokszor találkoztunk az ottani koncerteken, így látásból régóta ismertük egymást. Végül a budapesti környezetben alakult ki a barátság, és vele együtt a zenekar.
J. B.: Az első próbát 2015 végén tartottuk, az első koncertre és a My Hands single megjelenésére viszont csak 2016 áprilisában került sor. Szándékosan késleltettük a közönség elé lépést. Szerettünk volna időt hagyni a zenekarnak, hogy kiforrjon a zenénk, és olyan programmal mutatkozzunk be, amire valóban büszkék lehetünk.
Mi volt az első nagyobb sikeretek?
L. B.: Már azt nagy sikernek éltük meg, hogy az első két single dalait sikerült első próbálkozásra feljátszani a stúdióban. A bemutatkozó koncertünk az A38 Hajón volt, ami hatalmas lehetőség és megtiszteltetés egy kezdő zenekar számára.
J. B.: Az első koncertek után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Biztattak bennünket, várták a következő koncertet, az új felvételeket. Szerencsések vagyunk, az első megjelenés óta egyre jobb és jobb lehetőségek jönnek velünk szembe.
Miért jelentkeztetek az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramra?
L. B.: A kezdetektől figyelemmel kísértük az NKA-s pályázatokat, és a zenekarokat, akik támogatást nyertek. A saját szemünkkel láttuk, mekkorát tud lendíteni a program egy együttesen, ha ügyesen kihasználják az itt felkínált lehetőségeket. Számunkra magától értetődő volt, hogy jelentkezünk az Induló Előadói Alprogramra, amint megértünk rá.
Milyen zenei irányvonalat képviseltek, kiknek szól a zenétek?
L. B: A fő irány az a brit és amerikai gitárzene, amit a 2000-es évek elején klasszikus indie-ként jellemeztek. Mindannyiunknak ez a stílus határozta meg a kamaszkorát, így zeneileg is ebből táplálkozunk a legtöbbet.
J. B: A dalaink bárkinek szólhatnak, aki szereti a modern gitárzenét, és szívesen jár ütős koncertekre. Indie-rockot játszunk, de ma már nehéz megfogalmazni, hogy ez mit jelent. Úgy látjuk, hogy Pesten és az ország más részein is egyre több olyan fiatal van, akik nyitottak erre a típusú zenére.
Milyen érzésekkel zártátok az idei fesztiválszezont?
J. B: Ez volt az első ?rendes? szezonunk, sok jelentős fesztiválon felléptünk. Ott voltunk a Feszt!Egeren, a VOLT-on, a budapesti Belvárosi Fesztiválon, a Campus Fesztiválon, a Művészetek Völgyében és a Szegedi Ifjúsági Napok nagyszínpadán zártuk a nyarat. Most tapasztaltuk meg először, hogy milyen a nagy melegben beülni a buszba, és fesztiválról fesztiválra járni. Nagyon jó élmény volt.
Nemsokára elkészül az együttes első nagylemeze.
L. B: A dalokat szeptember végén fogjuk felvenni. A számok többsége megvan, játszottuk is őket élőben. Már csak ki kell választani, hogy melyik kerüljön rá az albumra és melyik ne. Sok új ötlet van bennünk, próbáljuk szétosztani a srácokkal a munkafolyamatokat, és párhuzamosan haladni. Most az a legsürgetőbb feladat, hogy találjunk helyszínt és időpontot a lemezbemutató koncertnek. Onnan már vissza tudjuk számolni, hogy melyik részfeladattal mikorra kell elkészülnünk.
Milyen a kapcsolatotok az Induló Előadói Alprogram többi támogatott zenekarával?
J. B: Ott voltunk az összes mentortalálkozón, szinte mindenkit ismerünk. A Meg Egy Cukorka zenekarral például itt találkoztunk, és azóta közeli barátságba kerültünk, közös koncertet is tervezünk.
L. B: Igen, velük aznap ismerkedtünk meg, amikor az A38 Hajón 2017-ben kihirdették az Induló Előadói Alprogramban támogatott formációkat. De sok más együttes is van, akikkel egyébként nem találkoztunk volna, a Hangfoglaló Programnak köszönhetően viszont már játszottunk is együtt. Sok új barátság született, másokkal pedig szorosabbra fűztük az eddigi ismeretséget.
Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere a mentorotok. Milyen vele együtt dolgozni, miben tud a leginkább segíteni nektek?
L. B: Szerencsések vagyunk, hogy őt kaptuk mentornak, nagyon jó vele együtt dolgozni. Már előtte is volt szó közös koncertről, de ez tette fel az i-re a pontot. Iván nagyon koncepciózus, precíz, és bármiben segít, amiben szükséges. A pályázathoz kapcsolódó kérdésekben is sok hasznos tanácsot kaptunk tőle, segített megírni a nagylemez koncepcióját, a saját tapasztalatai alapján javasolt egy költség- és időtervet, de legutóbb például a szülinapi koncertünkhöz küldött plakátötletet.
J. B: Az is ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy elkísérhettük Ivánékat Erdélybe, ami mérföldkő volt a The Bluebay Foxes életében. Nagyon jó klubokban játszhattunk, egy jó stáb jött velünk, és ott tapasztaltuk meg, hogy milyen öt nap alatt öt koncertet lenyomni. Hatalmas élmény volt, és a közönség is hihetetlenül nyitott volt.
Mik a terveitek a közeljövőre?
J.B.: Most az a legfontosabb, hogy a nagylemez és a lemezbemutató koncert tényleg úgy sikerüljön, ahogy szeretnénk. Viszont nincs vesztegetni való időnk, azt tervezzük, hogy más feltörekvő zenekarokkal közösen járjuk a vidéki klubokat, próbálunk eljutni az ottani közönséghez.
Liska Enikő
