Egy igazi kulturális kavalkád, amiben újra és újra kirajzolódhatott Radnóti alakja: a nap egy négyórás irodalmi sétával indult Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai programjainak vezetője és Száraz Dénes színművész vezetésével, majd irodalmi sétahajózással folytatódott a Kossuth tértől a Nemzeti Színházig, ahol kiállításmegnyitóval, Poket-könyvbemutatóval és QJÚB-koncertszínházzal várták az érdeklődőket.
Csönd ül szívemen – hangzik a mottó, s bár tudjuk, mennyire fontos volt Radnótinak a csönd, most, november 9-én, ezen a napsütötte Budapesten mégis minden tőle, általa volt hangos. Juhász Anna nem először barangolja – és barangoltatja – végig a várost egy-egy író - költő nyomában, ez a mostani abban mégis különlegesnek mondható, hogy az eredeti, körülbelül kétórás sétához képest kibővített, csaknem négy és fél órás irodalmi körúton mutatta végig – kis kihagyásokkal – Radnóti budapesti életének legfontosabb állomásait.
A séta irányítója és vendége, Száraz Dénes színművész persze nem árult zsákbamacskát, mindenki pontosan tudta, hogy mire vállalkozik, s mégis hatalmas embersereg gyűlt össze a költő tiszteletére.
A sétán történetek hangoztak el helyekről, ahol Radnóti megfordult, barátságokról, pályatársakról és fontos törzshelyekről, mint például a Japán. Meg szerelemről, főleg szerelemről. Vad fellángolásokról és halálig tartó hűségről. Radnóti és Fanni kapcsolata elképesztő, de Fanni ragaszkodása, odaadása talán nem is evilági. „Vele csak úgy lehetett beszélgetni, ha Miklós is az asztalnál ült. […] Mindig is így volt. Mindig a Miklós verse volt a szándék és a cél, ezért ébredt reggel, ezért varázsolta otthonná a Pozsonyi úti lakást, ezért pörkölt kávét, ezért törölte le az asztalt, ezért tanított” – emlékszik vissza Fifire a házaspár jó barátja, Zelk Zoltán.
Párizs, József Attila, csókállomás, Vas István, hármas klikk, Beck Judit, fenyegetettség, Két karodban, emlékszoba, minyon, csipogás – ezekből és még persze rengeteg másból szép lassan összeállt ez a nevetéssel, örömmel és tragédiákkal teli mozaikkép, amit, azt hiszem, mindenki magával vitt a nap végén.
„Lehet az, hogy a költő a síron túl is költő marad elsősorban, és nem csak megkínzott, levásott hús és csont?” – kérdezi Radnóti Juhász Anna tolmácsolásán keresztül a séta utolsó állomásán; s nekünk még csak helyeselnünk sem kell, hiszen nem véletlenül rohantunk és rohanunk még ezerszer, ha kell, végig érte az uccán.
Vagy éppen hajókázunk, ugyanis a Radnóti-nap a Nemzeti Színházban folytatódott, ahová irodalmi sétahajóval tudtak eljutni a vendégek. A hajón mindenki kicsit megpihenhetett a hosszú fizikai és szellemi út után, innen-onnan azonban mégis hallani lehetett, ahogy az emberek Radnótiról beszélgettek. Sokan még csak nem is ismerték egymást; így ő volt a kapcsolódási pont. Egy fiatal lány és egy úriember engem is megtisztelt a társaságával. Beszélgetésünk során a lány ezt mondta: „egy hosszú, nehéz hét után egy ilyen nap igazi lelki feltöltődés.”
A Nemzeti Színházban az erre az alkalomra megjelent két Poket-zsebkönyv bemutatójának nyitányaként Szirtes Edina Mókus előadásában szólalt meg Radnóti Miklós Bájoló című verse.
Ezt követően Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója tartott beszédet, amelyben nemcsak az együttműködés létrejöveteléről beszélt, hanem a költőről is megemlékezett, kiemelve, hogy mindenféle buta, ostoba pusztító szándék ellenére Radnóti ma is velünk van, itt is lesz velünk. „Utat mutat és erőt ad, szerelmet vallunk a versein keresztül. Itt él, amíg magyar szó lesz, biztos, hogy itt lesz velünk.”
Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ és a Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke foglalta össze gondolatait, megemlítve: „Radnóti költészete nem áll meg a kényelmes következtetéseknél, nem torpan meg ott, ahol a gondolatok még »felfogásának kedveznek«. Verseiben olyan végpontokig viszi el a szembenézés folyamatát, amelyek messze túlmutatnak minden könnyű válaszon. Ez az intellektuális bátorság, a teljes végiggondolás vállalása teszi költészetét egyetemes érvényűvé.”
A Radnóti-séták feldolgozásaként jelent meg a „Mindig ronhantam az uccán” – Radnóti Miklós Budapestje című könyv egy Bori notesz – A bori munkaszolgálat versei és dokumentumai című könyv kíséretében, amelyekről Juhász Anna a Poket-zsebkönyvek főszerkesztőjével, Asztalos Emesével beszélgetett. A főszerkesztő többek között arról mesélt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével most megjelent Bori noteszben azok a szövegek is olvashatóak, amelyek a jegyzetfüzetben elmosódtak és olvashatatlanná váltak, de Szalai Sándor (aki szintén ott volt a munkaszolgálatban Radnótival) közreműködésével hazakerült ezen versek letisztázott változata. A kötetben a verseken túl megtalálhatóak azok a dokumentumok és fényképek is, amelyek a Bori notesszel együtt jutottak el a költő feleségéhez, Gyarmati Fannihoz.
A „Mindig ronhantam az uccán” – Radnóti Miklós Budapestje című könyvben nemcsak a Radnóti-séták alkalmával bejárható helyszínekről tudhatunk meg többet, hanem verseket és kortárs reflexiókat is olvashatunk, néhányan személyesen is elmondhatták gondolataikat az est folyamán.
Gryllus Dániel arról beszélt, hogy a Kalálka együttesnek sokat jelentett Radnóti Miklós költészete, de különösen az Éjszaka, hiszen ezzel verssel indult az együttes, de a mai napig állandó eleme a koncertjeiknek.
Radnóti Miklós: Éjszaka
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Fabiny Tamás prédikációiban sok irodalmi idézetet használ, elmondása szerint „amit Radnóti elmond öt sorban, azt én csak ötvenben tudnám elmondani”.
Kortárs reflexióként Horváth Florencia Zápor, lehet, hogy zivatar, leginkább eső című verse is olvasható a kötetben.
Menekülsz, innen el, készülődik a vihar, kint ülünk
le, nem félek attól, hogy megázom. A fojtogató
meleg elnehezít, nem jössz vissza, hiába akarsz.
Lehullik az első csepp.
(részlet)
Az esten sor került a „Csönd ül a szívemen” – Radnóti Miklós életrajzi kiállításának átadójára is.
Az programsorozat zárásaképpen „Ázott hajában hét halott bogár ragyog” – a QJÚB Radnóti-előadását tekinthette meg a közönség, mely Vecsei H. Miklós rendezésében került színpadra.
Az előadásban megelevenedik ez a korszak „Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni életeseményein, egy világháborúk árnyékában születő életmű, valamint a krisztusi kereszt szabadságát és terhét tudatosan és tudat alatt is kereső fiatal magyar művész történetén keresztül” – olvashatjuk a színlapon.
