Róka fogta csuka - KAMÉLEON

Egyéb

Goda Krisztina új filmjében Farkas Gábornak (Nagy Ervin) hátracsapott baseball sapkában, szemüvegben, álbajusszal, kihúzott tincsekkel, szemétlapáttal vagy kocsikulccsal hadonászva egyaránt semmi más nem jár kényszeresen a fejében, mint hogy felkapaszkodjon, hogy végre valakinek érezhesse magát, és ez pedig a nőkön keresztül sikerülhet neki a legkönnyebben. Ezt már Maupassant, Stendhal, Thomas Mann, és persze Fejes Endre is megírta. Nyilvánvaló, hogy nem véletlen Divinyi Réka forgatókönyve és a negyven éve megjelent regény, a Jó estét nyár, jó estét szerelem között a szembeötlő hasonlóság: Fejes Endrénél egy munkásfiú adja ki magát gazdag, görög diplomatának, a Kaméleonban meg egy nevelőintézetben felnőtt srác próbál pénzt szerezni azzal, hogy nagystílű udvarlónak tetteti magát, szerelmet és házasságot ígérve a romantikára éhes nőknek. A becserkészett hölgyek persze mindkét esetben levakarhatatlanok, és a nagy szerelem is sorsszerűen betoppan, hogy megakassza a gépezetet.

 

 Nagy Ervin tisztességesen megharcol ezért a figuráért, a végeredmény mégis elég soványka. De erről nem csak ő tehet, az első néhány házas-ságszédelgő hódítás annyira nonszensz (kezdjük ott, hogy ki hord ma bajuszt?), mintha egy avíttas, randevúkról szóló oktatófilm lenne arról, hogy Piroska hogyan ismerje fel biztosan a gonosz farkast. A könnyedség, játékosság rendkívüli módon hiányzik Farkas Gábor figurájából, Nagy Ervin olyan elszánt, mintha nehéz fizikai munkát végezne, pedig csak akkor lenne hihető, hogy a nők valóban bedőlnek neki, ha képes lenne élvezni ezt a folytonos szereptorlódást. Pedig egy ilyen szélhámos-figurát biztosan nem lehet megoldani izomból, agyból vagy szorgalomból, csak szórakozásból. Az izzadságszagot éppúgy megérzik egy színészen a nézők, mint a szélhámos az úgymond másodosztályú nőkön.

 

Trill Zsolt viszont lubickol Tibi, a hűségesnek és engedelmesnek tűnő, régi barát és cinkostárs szerepében, Csányi Sándor pedig szintén könnyedén hozza a hiszékeny és öntelt szappanopera-sztár figuráját. Hámori Gabriella ideális végzet asszonya, Hannát, a táncosnőt - akire Gábor kiveti a hálóját - alapvetően az különbözteti meg a többiektől, hogy rögeszmés, mindent alárendel a munkájának, a színésznő maximalizmusa pedig harmonikusan összeér a figura fanatizmusával. Kulka János nagyszerű a meleg orvos szerepében, végre egy hús-vér, szenvedélyes figura, egy igazán erős alakítás: ő az egyetlen, akinek a tekintetére emlékszem a filmből, olyan szerelmes, nyílt vággyal pásztázza a fiút.

 

Divinyi Réka forgatókönyvében sok a klisé (mint az esküvőn összeeső, otthagyott menyasszony, vagy Tibi lázadása) de például nagyszerű a fiúk kukabúvárkodása és szemétanalízise, és kifejezetten meglepő a csavar a történet végén. Hogy nem élveztem igazán ezt a filmet, annak az az oka, hogy ha őszintén tesztelem magam, hát Kulkának, Csányinak, és Trill Zsoltnak is előbb bedőltem volna, mint Nagy Ervinnek. A főszereplőben eltökéltség az van, de a szenvedélyes játékost hiányolom: hol a huncutság, hol a svihákság, hol a könnyedség? Ez tojástánc, nem rántotta.