A férjem visz a helyszínre, mert a térkép alapján úgy tűnik, hogy nem fehérnépnek való vidék, ahol a gyanútlan riporter balerinacipőben sétálgathat. Amint bekanyarodunk, már látom is Valker Viktort, aki egy csodaépület ajtajában várt minket széles mosollyal.
Bent autók állnak – van itt a múlt század első feléből Rolls-Royce, Bentley és Jaguar. Olyan az egész, mint egy jelenés – szép, gyönyörű, fenséges. Mintha elegáns angol klub és látványgarázs együttese volna. Házigazdánk bemutatja a fiát, Dávidot, aki, mint később kiderül, kiváló ismerője ezeknek a remekeknek. Ő volt az édesapja segítője akkor is, amikor a Rolls Royce Múzeum gyűjteményének összeállításával bízták meg.
– Sok osztrák rokonunk volt, akiket gyerekként is gyakran meglátogathattam: jómódú emberek nagyon komoly autókkal – meséli Viktor. – Emlékszem arra, hogy amikor tizenéves koromban egyik rokontól a másikhoz utaztam, sofőrös Cadillac vitt. Ilyen élmények hatására természetesen úgy képzeltem el, felnőttkoromban majd nekem is szép autóim lesznek, de nem társult ehhez különösebb sóvárgás. 19 évesen vettem meg az első Jaguaromat.
Viktor édesapja, Valker István a magyar animáció egyik úttörője volt. Erdélyben, Lugoson született 1903-ban. Úgy tervezte, hogy Münchenben tanul festészetet, de édesapja korai halála miatt más irányt vett az élete, és a család Temesvárra költözött az anyai nagyszülőkhöz. A kivételes rajztehetségű István reklámgrafikusként dolgozott, diareklámokat készített, és közben autodidakta módon az animációkészítés technikáit tanulta. 1933-ban megalkotta az első egyperces animációját, és a temesvári moziban megkérte a mozigépészt, hogy az aznapi utolsó film után ezt is vetítse le. Véletlenül épp a nézőtéren volt Pollák Géza harisnyagyáros, aki színésznőnek szánta a lányát, és azonnal munkát ajánlott Istvánnak. Arra kérte, hogy olyan sorozatot készítsen ügyesen éneklő és táncoló lányáról, amelyben rajzolt karakterek jelennek meg mellette. Így készült el az első magyar „élő és rajzolt trükkfilm”. Ilyet akkor még Walt Disney-ék sem csináltak. A Polly Ági-filmek tették ismertté az elképesztő munkabírású Valkert, aki a háború után a magyar filmiroda felszámolásáig a trükkfilm- és bábrészleg igazgatója volt Budapesten. Később feliratokat, műszaki trükköket, propagandafilmeket készített a Híradó és Dokumentumfilmgyárnak. Nyugdíjazásáig a Mafilm munkatársaként dolgozott.
Az írás a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
– A pályaválasztásomban kétségkívül szerepet játszott az, amit az osztrák rokonoknál láttam: a rendkívüli jómód, amelyet ők üzletemberként teremtettek – folytatja a történetét Viktor. – Már akkor üzletember akartam lenni – aztán az élet úgy hozta, hogy az autók és az ingatlanok körül bontakozott ki a szakmai életem.
Hogyan lett a Rolls-Royce és a Bentley magyarországi képviselője? Mint ő fogalmaz: váratlanul, meghívás nyomán. Az 1980-as évek második felében néhány barátjával elhatározta, hogy exkluzív autókiállítást rendeznek Budapesten. A kiállítási kollekciót külföldi barátoktól, ismerősöktől és azok ismerőseitől kunyerálták össze, és a Sportcsarnok lett a nagyszabású autószalon helyszíne. Viktor felkereste a bécsi Rolls-Royce képviseletet, hogy autókat kérjen, és e hívás nyomán a kiállításra begördült egy Bentley és egy Rolls-Royce is. Később, 1993-ban, amikor már Rover importőr volt, valaki felhívta, hogy megérdeklődje, elmegy-e a genfi autószalonra, majd az igenlő válasz után azt mondta neki, látogasson el Morge városkába is, mert vannak ott, akik szívesen beszélnének vele.
– Rejtélyes és izgalmas volt ez az üzenet, ezért elmentem a jelzett címre. A Rolls-Royce európai kereskedelmi központjáé volt, ahol a kommunikációs és az értékesítési igazgató fogadta – az a két férfi, akikkel évekkel azelőtt a budapesti autókiállításon vendéglátóként lelkesen beszélgetett az autókról.
Azért hívták meg, hogy rábízzák a Rolls-Royce és Bentley magyarországi márkaképviseletét, ő pedig igent mondott, és egészen addig képviselte őket, míg a márkák új cégcsoportokhoz nem kerültek.
– Az autóipar attól teljesen eltérő irányba ment el, mint amivel azonosulni tudok. Azért szeretem a régi autót, mert világnézet, igényesség, elegancia társul hozzá. Egy ilyen autót öröm birtokolni; gyönyörködni is lehet benne, mint egy műtárgyban, de használni is. Ipartörténeti emlék: a formája, a tervezése olyan módon tükrözi azt, ahogyan az adott kor gondolkodott a szépségről, akár egy képzőművészeti alkotás, és sok kézműves szakma tudását is őrzi. Nemcsak gyártósor van mögötte, hanem érezhető az ember jelenléte is.
A gyűjtemény két darabjának történetére rákérdezek. Az ezüstszürke Rolls-Royce – mint később a róla szóló újságcikkből megtudom, 1948-as Silver Wraith – Nabha utolsó maharadzsájának családjáé volt. A maharadzsának nem ez volt a legkülönlegesebb autója, hanem egy hattyúalakúra átalakított Silver Ghost 1912-ből, és egy szintén hattyúalakú, kisebb elektromos autó 1920-ból. Ezekre fájt a foga egy európai vevőnek, azonban Indiában törvényt hoztak arra, hogy az 1940 előtt készült autókat tilos kivinni az országból. Az 1948-as Rolls-Royce épp jó fedősztori volt a szállításhoz: a legálisan kivitt jármű mögé elrejthették a két hattyút, amely most Hollandiában, a Louwman Museumban látható.
A gyűjtemény legrégebbi darabja az Öreg hölgy, amely harminc éve van Magyarországon. Silver Cloud III – a hozzáértők a tökéletes Rolls-Royce-ként emlegetik. 1962-ben gyártották, a következő évben került forgalomba. Viktor azután vásárolta, hogy eladta azt az autót, amelyet Erzsébet királynő 1993-as, egyetlen magyarországi látogatásakor használt. Az Öreg hölgy nevet a műhely első alkalmazottja, a 33 éve itt dolgozó Pista bácsi adta neki.
– Rajtam kívül sokáig csak Pista bácsi vezethette. Néha odaadtuk különleges eseményekre, például operabálra, és olyankor mindig ő ült a volánnál. Szoktam is mondogatni, hogy ez a mi autónk, holott valójában inkább Pista bácsié: ő gondozza, ő vigyáz rá. Azt mondta, ha ezt eladom, ő másnap felmond.
Ekkor értem meg, hogy Valker Viktor ugyanazokat az értékeket tartja nagyra az élet minden területén: az erőt, az eleganciát, a megbízhatóságot és a időtállóságot. Az emberi kapcsolatokban is. A gyűjtemény pedig nem csupán nagyon értékes autók összessége, hanem különös Noé bárkája: átmentés, értékőrzés.
Fotók: Kurucz Árpád
A teljes írás a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában olvasható. A magazin további tartalmai itt érhetőek el.
