Nem a jól ismert, gyakran reprodukált Rippl-képek sorakoznak a falakon, hanem a ritkán, vagy sohasem látottak, mert az anyag nem a Nemzeti Galériából érkezett a Tisza-parti városba, hanem Kaposvárról, a Róma-villából. Meglehet, a művek újdonságként hatnak, ám a jellegzetes témák és az előadásmód összetéveszt-hetetlen, s ebben az ismeretlenül is ismerős hatásban rejlik a tárlat egyik vonzereje.
Bár mind a négy korszakát (a fekete, a kaposvári, a kukoricás és a pasztell) megmutatják a tárlatban, az anyagot mégis a kaposvári lét atmoszférája lengi be a legintenzívebben. Nem csak azért, mert tíz nagyméretű fotokópia el is "meséli" a festő Róma-villában és annak kertjében töltött hétköznapjait, hanem mert a témák többsége is idekötődik, a rajzok pedig kifejezetten naplószerű rögzítései a somogyi miliőnek. A kaposvári lakás színes krétával "festett" (mert ezek valójában olajos festőszerrel átkent szén alapú pasztell rajzok) enteriőrjei mellett ismerősök portréi és apró noteszlapok dokumentálják a városka jellegzetes figuráit, mert Rippl mindig és minden helyzetben rajzolt, ceruzával vagy vágott végű lúdtollal, mikor mi volt kéznél.
A Kaposvárról érkezett képek java egyébként Rippl öccsének hajdani gyűjteményéből származik. "Ez az Ödön, vasúti főnök, bizony nálamnál jobban tudná életem történetét elbeszélni: kezdet óta gyűjt mindenféle nyomtatványt és egyéb emléket, melyek művészi törekvéseimről a nyilvánosság előtt megjelentek..."- írja róla Rippl-Rónai, de a dokumentu-mokon kívül persze őrizte fivére képeit is. A megörökölt anyagot később a múzeum fejlesztette átfogóbb jellegűvé, pótolva azoknak a korszakoknak a reprezentánsait is, amelyek hiányoztak, vagy kevésbé voltak képviselve a családi kollekcióban. Vásárlás útján került a múzeum birtokába például néhány "kukoricás" kép, és Rippl egyik legszebb női portréja, az 1920-as keltezésű Fekete kesztyűs nő - Zorka című pasztell is.
A kiállítás összképéből kitűnik egy friss, eleven színű pasztell portré, amelyről túlzás nélkül állítható, hogy a tárlat egyik meglepetése. Ez is szegedi "lelemény", raktári fiók mélyén szunnyadt eddig, s valójában ennek, azaz a por- és fénymentes környezetnek köszönhető mai ragyogó állapota, amely olyan intenzív, mintha a kép most került volna le a művész táblájáról. A rájegyzett ajánlás jóvoltából - "Nyilasynak Rónai" - még a modell is azonosítható Nyilasy Sándor szegedi festő személyében.
