A Szépművészet szervezésben az elmúlt években több jelentős nyugat-európai múzeumban és kiállítóhelyen is bemutatkozhattak önálló kiállításon a budapesti múzeum műtárgyai, illetve a magyar képzőművészet jeles alkotásai. A londoni Royal Academy of Arts-ban, a bécsi Kunstforumban, a római Modern Művészeti Nemzeti Galériában és a párizsi Musée d?Orsay-ban így összesen több százezren találkozhattak a gyűjtemény remekműveivel.
Róma egyik népszerű, vonzó időszaki kiállításokat bemutató múzeumában, az Augustus császár békeoltárát őrző, a Tevere partján fekvő intézményben most egy olyan nagyszabású tárlattal van jelen a Szépművészeti, amellyel 2014-ben Budapesten a művész születésének 150. évfordulóját ünnepelte, és amelyik akkor több mint százezer látogatót vonzott.
A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteménye több mint százezer alkotást őriz, köztük számos művész szinte teljes grafikai oeuvre-jébe enged betekintést, így Lautrecébe is. A francia művész itt őrzött műveinek mintegy kétharmada kivételesen rövid idő alatt, nem sokkal a művész halála után, az 1910-es évek első felében vásárlások és adományozások révén került az intézménybe. Lautrectől közel 240 művet őriz az intézmény ? ehhez foghatóan gazdag állománnyal csak a párizsi Bibliothéque Nationale, a berlini Gerstenberg-gyűjtemény, valamint a berlini és a drezdai grafikai közgyűjtemények rendelkeznek.
A Grafikai Gyűjteményben különösen dinamikus szerzeményezés folyt az első világháborút megelőző évtizedben. A múzeum fő beszerzési forrását a legkiválóbb francia és német műkereskedők jelentették, akik tucat számra küldték Budapestre a modern grafikákat megtekintésre. A gyűjtemény vezetői kitűnő érzékkel válogattak az ajánlatokból és a legmodernebb törekvések sem kerülték el a figyelmüket. Már 1908-ban vásároltak Picasso-grafikát és Henri Matisse afrikai szobrok hatását tükröző litográfiái 1913-ban kerültek a múzeumba. Toulouse-Lautrec litográfiáinak teljesség igényű gyűjtése is erre az időszakra esik, az első vásárlásra 1901-ben, a művész halálának az évében került sor. A budapesti szerzeményezés 1910 és 1915 között új lendületet vett és viszonylag rövid idő alatt létrejött egy nemzetközi viszonylatban is számottevő, a művész teljes sokszorosított grafikai életművének kétharmadát, azaz mintegy 240 lapot tartalmazó kollekció. Közöttük számos ritkaság található: kis példányban nyomtatott, számozott, szignált illetve dedikált levonatok.
A Budapestről érkezett anyagot öt tematikus csoportban láthatja a közönség. Párizsi éjszakák címmel a Belle Époque leghíresebb szórakozóhelyei, a Moulin Rouge, kávézók, kabarék elevenednek meg, és Toulouse-Lautrec olyan kortárasaival ismerkedhet meg a közönség, mint Jane Avril és Yvette Guilbert táncosnők vagy Aristide Bruant színész. A Dívák szekció fő alakja a kiállítás plakátján is szereplő Jane Avril, aki mellett feltűnik May Belfort, Yvette Guilbert és Mademoiselle Cha-U-Kao is, a Színház elnevezésű egységben pedig teátrumok színlapjai, jelenetábrázolásai jelennek meg. Toulouse-Lautrec "az éjszaka hölgyeit" is gyakran megörökítette a grafikai munkássága csúcspontjának is tekinthető sorozatokon, míg az ötödik szekcióban személyes hangulatú munkáit gyűjtötték egybe: többek között barátai számára készített címlapokat vagy a Bois de Boulogne lóversenyeit megörökítő nyomatokat.
Henri de Toulouse-Lautrec-Monfa 1864-ben, éppen 150 éve született az egyik legtekintélyesebb és legrégibb arisztokrata család sarjaként a dél-franciaországi Albiban. A ritka, genetikai betegségben szenvedő művész rajztehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, így tanulmányait a korszak neves festőjének Fernand Cormonnnak párizsi műtermében folytatta, ahol diáktársai voltak Émile Bernard, Loius Anquetin és Vincent van Gogh is. 1884-ben a Montmartre-ra költözött, amelynek pezsgő világa egyszerre jelentette otthonát és műveinek legfőbb insprirációját. Nem vágyott díjakra, elismerésekre, azt azonban fontosnak tartotta, hogy művei minél több emberhez eljussanak, így örömmel vette művei újságokban való megjelenéseit és lelkesen vetette bele magát az éppen születőben lévő műfaj, az utcai reklámplakátok világába. Az igazi ismertséget éppen első ilyen ? a Moulin Rouge mulató számára tervezett ? plakátja hozta meg 1891-ben. Innentől kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, ezek közül harminc plakátot. Noha a litográfia technikája korábban sem volt ismeretlen, az 1890-es években élte második virágkorát.
Lautrec számára a festői és a litográfusi tevékenység egyenrangú volt: kiállításain szinte mindig együtt mutatta be a festményeket, plakátokat, litográfiákat, rajzokat, ezzel is azt érzékeltetve, hogy a különböző eljárással készített művei egyenrangúak. A kőnyomattal készített munkáinál is nagy gondot fordított a kivitelezésre, gondosan ügyelt minden részlet megvalósítására.
A kiállítás kurátora Gonda Zsuzsa, társkurátora Bodor Kata, a Grafikai Gyűjtemény művészettörténészei.
Fotó: magyarmuzeumok.hu
