1632-ben, a Szent Jakab-negyed egyik régi utcájában, a Szűz Mária látogatásáról elnevezett Vizitáció-rend nővérei számára kolostort építtettek Francois Mansart tervei alapján. 1903-ban az apácák eladták a létesítményt, amelyet hét évvel később leromboltak, hogy helyet biztosítsanak az Óceánkutató Intézetnek, a terület egy részét emiatt be is építették.
A leletek az egykori kolostor keleti szárnyánál kerültek elő, a kert földje ugyanis jótékonyan konzerválta az ókori lakónegyed maradványait. Az egyik legrégibb térkép azt is elárulta, hogy a kolostornak nem volt előzménye, a falak egy üres telket határoltak.
A III. század folyamán a lakónegyed fokozatosan elnéptelenedett, a termésköveket oly mértékben kitermelték, hogy a régészek gyakran csak az alapozást, a padlószintet és a használati tárgyakat találták meg. A IV. századtól már a katonaság vette át a terület feletti ellenőrzést, a védelmet egy földsánc jelentette. A korszakban egész Galliában megfigyelhető, hogy a lakosok a népvándorlás következtében elhagyták a településeket.
A város a Vizitáció-rend kolostorának építésével szerezte vissza ezt a már-már elvesztett, üresen álló területet.
