A kiváló állapotban fennmaradt, hármas tagolású templomot vélhetőleg a Krisztus utáni első évszázadban emelték. A kutatókat különösen az épület remek állapota lepte meg. Így például találtak egy három vízszintes homokkőrétegből álló, elkülönült építményt, amelynek maximális magassága 2,85 méter. A régészek feltételezése szerint ez lehetett a pódium, és – a korabeli templomokra jellemző módon – itt állhattak egykor a kultuszhely falai. A templom körül kora középkori épületeket is találtak.
A kutatók szerint nagy valószínűséggel ez a terület volt Sarsina vallási központja az ókorban. Erre utalnak a pódiumon talált márványlapok, a vízelvezető rendszer, illetve a környező sírok és tűzhelyek. Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter fontos régészeti kincsként hivatkozott a feltárás helyszínére, amely „felfedheti az évszázadok során zajló népességbeli, kulturális és társadalmi változásokat.”
Sarsina kultúratörténeti jelentőségét a város egyik neves szülötte, Titus Maccius Plautus (kb. i.e. 254–184) adja, akinek ólatin komédiái a legkorábbi, teljes egészükben fennmaradt latin nyelvű irodalmi művek.
Fotó: Kulturális Minisztérium, Olaszország
