A késő romantika korszakában alkotó Anton Arenszkij 1894-ben Csajkovszkij emlékének dedikálja háromtételes vonósnégyesét, melynek különleges hangszer-összeállítása – hegedű, brácsa és két cselló – igen hatásosan juttatja érvényre a darab elégikus, nosztalgikus alapkarakterét. A mű centrumában egy csodálatos Csajkovszkij-melódiára írt variációsorozat áll, a szélső tételek az orosz ortodox templomi zene emelkedett hangulatát idézik. A mű lassú tételét maga a szerző dolgozta át vonószenekarra, a két szélső tétel Ott Rezső átiratában szólal meg a hangversenyen.
Nem sokkal később született a fiatal Anton Webern Langsamer Satz című szerelmi reményektől fűtött, túlcsordulóan romantikus kvartett-tétele, melynek áradó dallamossága még semmit sem árul el a 20. századi modern zene egyik legmérnökibb komponistájának alkotói habitusából.
A Budapesti Vonósok vendégeként pódiumra lépő zongoraművész, Farkas Gábor egy káprázatosan hamvas, ugyanakkor megdöbbentően érett és nagy formátumú Mendelssohn-zongoraversennyel bűvöli majd el a közönséget. A darabot egykoron egy tizenkét éves zseni írta.
