A Másik Magyarország a Campfilm produkciójában készült a Médiatanács támogatásával: a budapesti közönség már láthatta a Verzió filmfesztiválon és a Műcsarnokban tartott bemutatóvetítésen is, a nemzetközi közönség azonban Rotterdamban találkozhat vele először. A bemutatón Nagy Dénessel együtt László Sára és Gerő Marcell producerek is személyesen részt vesznek. A film operatőre Dobos Tamás (Együtt, Lágy eső, Apaföld) volt.
A ?The State of Europe ? My Own Private Europe? című különprogramban szerepelő alkotás főszereplője Bukta Imre kortárs magyar képzőművész. "Amikor először megmutattuk Imrének, nagyon izgultam. Felhívott és elmondta, hogy tetszik neki ? ez nagyon fontos része volt a folyamatnak. Ha neki nem tetszett volna, akkor azt hiszem, elég nagy bajban lettünk volna" ? jegyezte meg a rendező korábban a Kultúra.hu-nak. A Másik Magyarország ? Töredékek egy falu hétköznapjaiból ugyanis kreatív dokumentumfilm Bukta és a művészlét Mezőszemeréhez fűződő viszonyáról.
"Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére. A Másik Magyarország című film Bukta szemszögén keresztül járja be a falut és annak környékét. Cizellált helyzetfelmérés ez: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától és az abszurdtól, ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról? ? olvasható az 51 perces alkotás leírásában.
Nagy Dénes kifejtette: kezdetben az volt a cél, hogy a falut feltérképezzék, a főbb közösségi terekre voltak elsősorban kíváncsiak: a piacot, a népdalkört vagy épp a szombat esti bulit. Emellett fontosnak érezték, hogy a fiatalok szemszögét is megmutassák. "Engem régóta érdekel a felnőtté válás előtti pillanat. Továbbá mérvadó volt, hogy vizuálisan izgalmasak legyen az arcok. Ugyanakkor nemcsak portrékat akartunk bemutatni, hanem a környezet is fontos szempontot jelentett: a lakások, a motívumok, a színek. Vizuális látleletet akartunk adni a környezetükről."
A rendező végül így foglalta össze alkotása üzenetét: "amit ebben a filmben magamról megfogalmaztam, az annak a fájdalma, hogy egy örök periféria az, ahol élünk: egy elmaradott állapot az, hogy magyar vagyok."
Nagy Dénes 2009-ben rendezői szakon végzett Szász János osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). Egy évet töltött a Berlini Filmakadémián (Dffb), ahol Krassimir Krumov és Valeska Grisebach vezetése alatt tanult. Számos rövidfilmet készített, fikciós és dokumentumfilmes műfajban egyaránt, melyek jelentős fesztiválok programjaiban szerepeltek. Lágy eső című 28 perces kisjátékfilmje Cannes-ban, a 45. Rendezők Kéthete (Directors? Fortnight) válogatásban debütált a nemzetközi közönség előtt.
