- A valóságban is megnyílhat az út Rumini számára, hogy távoli országokba kalandozzon?
- Pontosan ez az a remény, ami megcsillant azzal, hogy felkerült erre a nemzetközi listára. Amíg nem volt IBBY-díj, nem volt Honour List, addig hiábavaló próbálkozás volt külföldi kiadóknak felajánlani a Rumini című könyvet. A válasz rendre az volt, ugyan lehet, hogy jó, de van annyi eleve angol, német, francia és a többi nyelven íródott gyerekkönyv, miért pont egy magyar könyvvel próbáljanak kezdeni valamit? Pattan vissza az ajtóból, még mielőtt az ember érdemben bemutathatná. Emiatt nagyon fontos előrelépésnek érzem az IBBY-listát, mert ez mégiscsak a minőségnek egyfajta záloga, azok a könyvek, melyek erre a listára felkerülnek, egy komoly szakmai grémium ítéletét tükrözik. Azt remélem, ha valami segíthet a Rumini külföldi kiadásában, akkor pont ez a lista az, szóval többek között ezért vagyok nagyon boldog miatta.
- Magyar nyelven viszont immár a harmadik kalandja vége felé jár Rumini - ha jól sejtem -, legalábbis a dolgozószobában, az íróasztalon...
- Igen egy jó kis zöld dolgozószobám van, és ott íródik a Rumini sorozat harmadik része. A címe Rumini és a négy jogar. Az utolsó fejezet utolsó két oldalánál tartok, de az igazság az, hogy amilyen gyorsan száguldott a történet, az utolsó fejezet legalább annyira óvatosan formálódik. Megfontoltan haladok a szálak elvarrásával, hogy kellően izgalmas és vicces legyen, így aztán az utolsó fejezet legalább annyi időt vesz igénybe, mint amennyi alatt megírtam másik hatot.
- Berg Juditot a legtermékenyebb írók között tartják számon. Hogyan él meg ennyi különböző szereplő ennyi története egyszerre a fejedben? Reggel Ruminivel ébredsz, délben "cipeltetsz a cicákkal", este "Pankával Csiribízel"?
- Hát majdnem. Mindig van egy kiemelt történet, amivel érdemben foglalkozom, és akkor csak azt írom, csak azon gondolkodom, de közben azért a többi történet magvacskái, csírái is ott vannak a fejemben. Hónapokig forgatom, néha tényleg csak úgy, hogy kétnaponta eszembe jut, ha például látok valamit az utcán, amiről tudom, hogy majd egyszer beépülhet. Aztán egyszer csak, amikor arra kerül a sor, hogy elővegyem, és az legyen az első számú teendő, akkor már "van egy nagy bázis" a fejemben, amiből csak elő kell rángatnia történetet.
- A gyerekek otthon segítik ebben anyát, vagy inkább hátráltatják a szerzőt?
- Most épp a Rumini harmadik részével jártam úgy, hogy egy hónapon át valaki mindig beteg volt és orvoshoz hordtam. Így nem csak a kicsi volt velem otthon, hanem a három nagyobb közül is legalább az egyik mindig, és egy sort sem tudtam írni a Ruminiből. Olykor már tényleg azt éreztem, hogy "elpusztulok", de tényleg, annyira égető vágy volt bennem, hogy írjak, írjak, írjak. Aztán egyszer csak kirobbant, és öt fejezetet megírtam másfél hét alatt. Minden áldott hajnalban felkeltem, és addig, míg a gyerekek fel nem ébredtek, nem is gondolkoztam, csak írtam. Már folyt ki a kezem alól a történet, mint a csapból a víz. Úgyhogy az, hogy a gyerekek, úgymond hátráltattak, azaz nem fértem hozzá az íráshoz, az végül ilyen robbanásszerű eredményhez vezetett. Máskor persze ötleteket adnak a gyerekek, ahogyan egymással beszélgetnek, ahogyan viselkednek, játszanak. Csak figyelem őket, és a gyereknyelv és a gyerekek gondolkodása automatikusan beépül, és tükröződik a mesékben.
- Mindenestre Rumini hamarosan újabb kalandja végére ér, de mikor juthat el az olvasóközönség az utolsó fejezet utolsó két oldaláig?
- Remélhetően a könyvhét második napján, ha kitartóan olvas - legalábbis nagyon készülünk erre, hiszen az illusztrátor már dolgozik, ő természetesen a legvége nélkül is bele tudott kezdeni a munkájába.
- Ismerve a termékenységedet, bizonyos vagyok benne, hogy a könyvhéten nem ez az egy munkád jelenik meg...
- Úgy tervezzük, hogy megjelenik még akkorra a Cipelő cicák harmadik része is, illetve még a könyvhét előtt útjára indul egy új sorozatom is, ami pici, két-három éves gyerekeknek szól, kevés és rövid szöveggel, ellenben sok-sok Agócs Írisz-rajzzal.
