Az Édes Annában a címszereplőt játszod, aki igen összetett karakter. Nehéz volt megformálnod őt?
Nagyon sok kihívást rejt magában ez a szerep. Hosszú ideig keresgéltük Hargitai Iván rendezővel az arányokat, hogy a gyilkosság pillanatáig mennyi feszültséget engedjen ki magából Édes Anna. Az utolsó pillanatig elfojtja magában az érzéseit, vagy itt-ott azért megmutatkoznak azok a vészjósló jelek, amelyek később a gyilkossághoz vezetnek. Volt például olyan próbafázis, amikor túl indulatos, túl lázadó voltam. Úgy éreztük, hogy ezekből vissza kell faragnunk. Most, hogy fél év után ismét elővettük az előadást, még inkább úgy érzem, sokkal több érzelmet kell elrejteni, mint ahogy az a bemutató tájékán volt.
Egy olyan darabról beszélünk, amelyben az Édes Anna lelkében zajló folyamatok a lényegesek, az átélt események kapcsán kialakult érzései a fontosak. Sikerül ezeket láttatnod?
Mindig úgy álltam a szerephez: az nem létezik, hogy Anna mindent lenyel, és semmi sem látszódik rajta. Úgy tűnhet, hogy ő egy sorsába beletörődött cselédlány, hiszen nem lép le, nem lázad, mint például az előző cseléd, Katica. Csakhogy rengeteg fájdalom van benne, megaláztatások sorát kell elviselnie onnantól kezdve, hogy beköltözik a Vizy-házba. De az igazi fájdalom számára a szerelmi csalódás és gyermeke elvesztése. Ez mind kimondhatatlanul nagy feszültséget generál benne, amit egy idő után már nem tud visszafojtani. Remélem, hogy ezeket az érzéseket sikerül megmutatnom a színpadon.
Megviselt téged a szerep?
Érdekes, mert egyáltalán nem, sőt felemelő érzés volt, hogy eljátszhatom. Nagyon tartalmasak voltak a próbák, így inkább feltöltött, mintsem mélyen érintett a próbafolyamat. Furcsa ellentmondás az, amikor az ember kijön az előadás végén a színpadról teljesen összetört állapotban, és mégis megkönnyebbülést érez, mert el tudta mesélni, amit akart.
Mindezt modern környezetben?
Igen, kifejezett rendezői szándék volt, hogy mai jelmezben és mai kellékekkel játsszunk. Közelebb akartuk hozni a regényben megjelenő problémakört, ami persze speciális, hiszen csak akkor történhetett meg. Akkor létezett ugyanis a regényben ábrázolt cseléd-úr viszony, szükség van arra a történelmi helyzetre, arra a korra ahhoz, hogy Édes Anna végül felemelje a kést. Hargitai Iván mégis úgy érezte, hogy nagyon sok aktualitása is van a regénynek, például a szegények és a gazdagok közötti hatalmas távolság, amely nagy problémát jelent minden korban és társadalomban.
Mennyire figyelted, tanulmányoztad a korábbi Édes Annákat?
Igazából én ebből a színészi felkészülésből, a próbafolyamatból írtam a szakdolgozatomat ? ebben az írásban külön helyet kapott Fábri Zoltán és Esztergályos Károly filmje is, amelyeket kifejezetten a színészi munkára koncentrálva elemeztem. Így tehát az Édes Anna kapcsán szem előtt tartottam a korábbi munkákat, amelyekből rengeteget tanultam. Nem lemásolni akartam az alakításokat. A saját egyéniségemet akartam ötvözni Édes Annáéval, de persze sok olyan megoldást találtam a filmekben, amelyek inspiráltak.
Mi lesz a darab sorsa?
A tavalyi évad végén, áprilisban lekerült a tatabányai színház repertoárjáról, ám most lehetőséget kaptunk, hogy Székesfehérváron októberben eljátsszuk, úgyhogy egyelőre nem búcsúzom el Édes Annától.
Miben láthatunk a következő évadban?
Az Örkény Színházban maradnak a szerepeim, a jövő évadra pedig Székesfehérvárra szerződtem. Ott Bulgakov A Mester és Margaritájában Margaritát fogom játszani, a My Fair Ladyben Eliza Doolittle leszek, emellett szerepet kaptam a most készülő Swing című magyar vígjátékban, illetve játszani fogok Goda Kriszta Veszettek című filmjében is.
Szíjjártó Anita
Fotók: Tatabányai Jászai Mari Színház, Népház
