A sakk minden országban a kultúra része - interjú Polgár Judittal

A kultúra az életemben mindig a világot jelentette, hiszen kisgyerekkoromtól kezdve rengeteget utaztam, közben ezerféle kultúrát ismerhettem meg, és ezek által is formálódtam. Most, hogy a saját gyerekeimmel utazgatok, különösen úgy gondolom, hogy rendkívül fontos a különböző kultúrák, emberek és megközelítések ismerete, legyen szó akár az ízvilágról, a vizuális kultúráról vagy a beszédről.

A különböző országokhoz fűződő érzéseimet az is meghatározta, hogy hol milyen sikereket értem el. Hollandiát viszont nem csak a jó eredmények miatt imádtam, az egész kultúrája megfogott. Nagyon normálisnak tartottam az ott élőket, egészségesen racionális gondolkodású embereknek. Egyáltalán nem felvágósak, mindenkit egyenrangúként kezelnek. Ha valaki híres, megadják neki a tiszteletet, de ennél többet nem, ugyanolyannak tekintik, mint bárki mást, mindenki felé megvan az alapvető tisztelet. Spanyolországot szintén nagyon szerettem, mert az emberek kedvesek voltak, az ételek finomak, sokat sütött a nap, én pedig még jól is játszottam. Egy idő után mindig azt tapasztaltam, hogy minden országnak megvannak a maga sajátosságai. A nem európaiak közül Argentína volt a szívem csücske. Az embereknek annyira pozitív a hozzáállása, hogy ha valaki kint van egy hétig, teljesen feltöltődik.

Nagyon szeretek sétálni. A séta a sakkozók sportja, fejszellőztetésre nagyon jó. A szabadidőmben általában gyalogolok, úgy jobban meg lehet figyelni az embereket, az üzleteket, érezhető a város lüktetése.

Igen, nemcsak a parti előtt és után, hanem alatta is sokszor sétálunk: amíg az ellenfél gondolkozik, megnézzük a másik partit, vagy egyszerűen csak mi is gondolkozunk közben.

Amikor gyerek voltam, az volt a szabály, hogy egy idő után megszakítják a játszmát és utána folytatják. Ha így nézem, és összeadom egy játszma különböző fázisait, akkor 8-9 óra lehetett. Később, amikor már nem volt ilyen szabály, de megmaradt egy időkontrol, akkor 6,5 órát lehetett játszani.

Idén te is a Prima Primissima Díj jelöltjei között vagy. Ennyi díjjal a hátad mögött tudnak még egyáltalán jelenteni valamit számodra az újabb elismerések? Természetesen jóleső érzés, hogy az ember egyáltalán bekerülhet ide, ahogy minden elismerés jó, főleg, ha szakmai alapon történik. Ahogy telik az idő, egyre jobban értékelem ezeket.

Az olimpia után 12 évesen kaptunk Csillagrendet, de annyi idősen még másképp tekintettem rá, nem fogtam fel, mit is jelent ez. Inkább csak másokon láttam, hogy mekkora dolognak tartják, ezért én is úgy gondoltam, hogy biztosan így van.

Sokáig apukámnál voltak, néhány még mindig nála van. A legtöbb a szobámban van, próbálom egy helyen tartani a különböző kupákat és díjakat.

Arra általában kevés idő jutott, de például ha New Yorkban voltam, legtöbbször elmentünk megnézni egy musicalt, főleg amikor a nővérem is ott élt. Tizenkét éves voltam, amikor Londonban jártam anyuval és Zsófiával, egy fantasztikus versenyen játszottam, nagyon jól ment. A szabadnapon kaptunk jegyeket a Chess vagyis Sakk című musicalre. Életem egyik legnagyobb élménye volt.

Külföldön általában ez volt az a műfaj, amit legtöbbször néztem. Magyarországon viszont hatalmas a választék, szeretem a komolyabbakat és a humorosakat is. Ahogy a színészeink a magyar humort előadják, az tényleg világszínvonalú. Amikor a nővéremék hazajönnek, ez az egyetlen dolog, amire azt mondják, kötelező kör: elmenni színházba. Most novemberben is jönnek, úgyhogy már tervezgetem, mit nézzünk meg.

Még nem, lehet, hogy a József Attila Színházba, mert azt nagyon szeretem. Általában nálam úgy működik a színházba járás, hogy akkor megyek, ha valami miatt épp van rá időm vagy valaki meghív, de remélem, hogy a jövőben tudatosabbá válik a dolog. Magyarországon annyira széles a paletta, hogy bőven van miből mazsolázni.

Alapjában véve a színházat jobban szeretem, csak ott kicsit előre kell gondolkozni és tervezni. A moziban az a jó, hogy oda bármikor mehetne az ember, ha lenne rá ideje.

Elsőre a Valami Amerika ugrott be, azt nagyon szeretem, nagyon jók benne a karakterek. Annak idején, amikor a válogatottal hazajöttünk és kitaláltuk, hogy megünnepeljük, mennyire jól játszottunk, kiderült, hogy van, aki a csapatban még nem látta a filmet. Mondtam nekik, hogy akkor jöjjenek el hozzám és nézzük meg együtt, úgyhogy ehhez a filmhez kedves emlékeim kapcsolódnak.

Olvasásra kevés időm jut. Gyerekkönyveket szoktam, olyannyira, hogy részese is voltam Berg Judit Alma című könyvének, a nővéremmel együtt sakkal kapcsolatos dolgokban nyújtottunk segítséget hozzá. Régebben többet olvastam, de nem komoly könyveket, mert az fárasztó lett volna a versenyek előtt, inkább csak magazinokat, illetve regényeket. Most túl sok minden van az életemben, ritkán fér bele az időmbe. A könyvek részben pont a lassú és részletes megfogalmazással nyújtanak kikapcsolódást, de a mai világ az ellenkezőjéről szól. Az embereknek sokszor nincs ideje kiélvezni a szavakat, mondatokat, pillanatokat, inkább arra törekszenek, hogy száz szót hogyan fogalmazzanak meg egy szóban. Nagyon nehéz kikapcsolni ebből a világból, ahol mindent azonnal kell nézni, mindenre azonnal válaszolni kell és minden tegnapra kellett. A napi többszáz email és készülő tananyag átolvasása mellett, nekem jelenleg sajnos csak ritkán sikerül, hogy időt szakítsak arra, hogy kedvtelésből elolvassak valamit, de talán majd a jövőben.

Inkább azokat a könyveket forgatom izgalommal, amiket én írtam, mindnek megvan a maga története, a maga izgalma. A saját könyveknél mindig az első volt a legkülönlegesebb, a szakkönyveimnél már alig vártam, hogy az első példányt a kezembe vehessem, fantasztikus érzés volt. Utána, amikor jött a második és a harmadik, az már nem volt rám akkora hatással, természetesnek éreztem. A Sakkpalota nagyon más, az egy komplex történet, komoly és nehéz csapatmunkával, annál is alig vártam, hogy megjelenjen az első. A Sakkjátszótér volt az első könyv, amit a nővéremmel írtam, az volt a Sakkpalota alapja: Zsófi csinálta a grafikákat, rímeket készítettünk, alap sakktanításról szólt, de már képességfejlesztő részekkel, színezővel, labirintussal. Mivel az óvodába készítettük, ahová a gyerekeim jártak, megbeszéltem az ottani igazgatónővel, hogy legyen sakkóra heti rendszerességgel. Oda készítettünk egy munkafüzetet, amit magánkiadásban adtunk ki, és alig vártam, hogy megjelenjen. Sokat beszéltem róla a tévében és a különböző fórumokon, mert nagyon új fejezete volt az életemnek. Amit pedig mások írnak rólam, azokat régebben elolvastam, akár a cikkeket is, de ma már kevésbé követem.

Akkor az internetes böngészőkben sem keresel rá magadra?

Nem gyakran. Olyan ember vagyok, aki a múltat élvezi, a jelenben él és a jövőt tervezi. Valószínűleg ez volt az egyik oka, amiért jó versenyzői karakter lehettem, hiszen aki a múlton rágódik, az nem tud fejlődni és továbblépni. Szívesen beszélgetek róla, ha úgy alakul, de nem hozom fel a témát.

Két éve született meg az alapítványom, amellyel az volt a célom, hogy komplexebben, gazdagabban és szélesebb körben tudjam összefoglalni, mit jelent számomra a sakk. Amíg gyerek voltam, először a játék dominált, utána a sakk szépsége és művészete, majd amikor egyre többet versenyeztem, akkor a tudomány, a felkészülés része, hiszen kutatni kellett, hogyan lehet a legjobb partikat lejátszani. Később, mikor megszülettek a gyerekeim, egyre inkább a sakk és az oktatás került előtérbe. Létrejött a Sakkpalota program, és nagyon büszke vagyok rá, hogy bekerült a nemzeti alaptantervbe, amit az én tevékenységemen keresztül szintén az alapítványnak sikerült véghezvinnie. A sportágnak nagy előrelépés, hogy bekerült az oktatásba. Van egy Sakkfesztiválunk is, amit immáron második éve rendez az alapítvány, előtte nem kizárólagos szervezők voltunk, de mindig aktív résztvevője voltam, mostanra pedig már több ezer résztvevővel számolhatunk, a legutóbbi két évben egy olyan patinás helyszínen, mint a Művészetek Palotája.

Számomra nagyon fontos, hogy olyan fesztivált alakítottunk ki, ami megmutatja a sakk számos pozitív oldalát. A sakk minden országban a kultúra része, közel kétezer éves múltja pedig elég önbizalmat ad ahhoz, hogy úgy gondoljam, valamilyen formában valószínűleg örökre meg fog maradni. A játék annyira gazdag, hogy ezer arca van, ezerféleképpen lehet megközelíteni. Tulajdonképpen mindent lehet sakkosítani: a fesztiválunkon ugyanúgy van sakkos festményt készítő festőművész, mint agyagozás és kerámiázás a sakkfigurákkal, oktatási elemek a Sakkpalotából, színpadi produkciók, bűvészet sakkelemekkel, és persze a fűszerezés nélküli sakk. A fesztiválon gyakorlatilag bármi helyet kaphat, amiről úgy gondolom, hogy a sakkal együtt harmóniában meg tud jelenni. Fontos, hogy az emberek lássák, a sakk nem pusztán abból áll, hogy két ember leül egy sakktábla mellé 64 mezővel, 32 figurával, és aki ért hozzá, az csinálja. Sokkal több ennél. Legalább annyi a kapcsolódási pontja a kultúrához, mint amennyi a sporthoz, és így jóval több embert be lehet vonni, hogy rácsodálkozzanak erre. Sokszor kérdezték tőlem a szülők, hogyan tanítsák sakkozni a gyerekeiket. Én is játékosan tanultam, úgy volt élvezetes. Különböző játékelemek és nagyon sok fázis van, amit akár már 3-4 éves korban is el lehet kezdeni, hiszen képességfejlesztő, szórakoztató és közben még tanulnak is. A gyerekeket nem direktben kell megközelíteni, mert túl komolynak, ijesztőnek tűnhet ez a játék. Fontos számomra, hogy minél több hidat építsek a sakkozók és a nem sakkozók közé, hogy megtalálják a megfelelő kommunikációs csatornát és megérthessék egymást. A Sakkfesztivál erre is jó, mindenki láthatja, hogy a sakknak mennyi olyan fázisa van, amit mindenki élvezhet, és nem kell szégyellnie magát, amiért nem tud jól játszani.

És hogyan tovább? Folytatni mindent a megkezdett úton, vagy vannak egyéb terveid is?

Az oktatás a prioritás, de mindent, amit elkezdtem, szeretném hosszabb távon is folytatni. Mióta visszavonultam, azóta minderre több időm jut. Négy-öt évig rengeteg időt fektettem a könyvírásba, most egy darabig nem kezdek új kötetbe. A fesztivál folytatása is egyértelmű, ha már egyszer nyolc éve mindig volt egy olyan nap, amit ennek szenteltünk, és mostanra annyira kinőtte magát, hogy akik ismerik a rendezvényt, terjesztik is. Nem csupán azért, mert én is jelen vagyok, bár úgy hiszem, hogy a nevem és a múltbeli tapasztalatok garancia a minőségre. Arról nem is beszélve, hogy egy ingyenes rendezvényről van szó, amiért sokat kell dolgozni, hogy megvalósulhasson. A tervek között szerepel az is, hogy kivigyük külföldre és idegen nyelvekre adaptáljuk a Sakkpalota programot. Én viszont mindent szeretek előkészíteni, az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Fontos volt, hogy először lássam, Magyarországon mennyire indul be a program. Most már ott tartunk, hogy 250 pedagógus végezte el az akkreditált képzést, és érkezett annyi visszajelzés, hogy tudjuk, mennyire járunk jó úton. A pozitív reakciókból eddig szerencsére úgy tűnik, hogy megtérül a sok befektetett energia.

Nem igazán. Több mint 25 éve vezetem a világranglistát. Az utolsó években viszont már nagyon nehéz volt összeegyeztetnem a sakkot a többi tevékenységemmel. 2008-tól folyamatosan nyitottam különböző irányokba, és egyre nagyobb motivációt éreztem arra, hogy átadjam a tapasztalataimat a következő nemzedéknek. Nem kell magamat keresnem, örülök, ha letisztul kicsit a kép, és bizonyos dolgokra jobban tudok koncentrálni, főleg, hogy elég maximalista ember vagyok.

  Sakkpalota program

A Polgár Judit Sakk Alapítvány a Képességfejlesztésért egy egyedülálló, új módszertani programot dolgozott ki az általános képességfejlesztésre, a logikus és kreatív gondolkodás elősegítésére, a digitális korban fellépő gondolkodásfejlődési hiányosságok pótlására. A Nemzeti Alaptantervben, az általános iskolák alsó tagozatában, 2013-tól választható tantárgyként szereplő új tárgy a sakk alapszabályait és eszközrendszerét használva épül be a normál tanterv alaptantárgyaiba, előmozdítva ezzel azok készségszintű elsajátítását. A sakkjáték elsajátítása nem cél, hanem eszköz! Egy hihetetlenül hatékony eszköz a logikus, kreatív gondolkodás fejlesztésére! A kerettantervhez Sakkpalota címmel tankönyv és munkafüzet sorozat, valamint tanári kézikönyv is készült, kiegészítő eszközökkel, mozgásos játék leírásokkal, kereszttantárgyi hivatkozásokkal, és képességfejlesztő feladatokkal.