 |
| Sinkó László, Kulka János és Hollósi Frigyes |
Daróczi Sándor fekete?ezüst sakktábláján és fölötte sakkfigurák állnak, dőlnek, lebegnek. A díszlet a harci játékot, a szellemi sportot, az esztétikum és a matematika törvényszerűségeit, a titkos napkeletet egyként eszünkbe juttathatja. A tér, a látvány a jelképesség mellett némileg funkcionális, bár túl nagy szerepet nem osztottak rá. A bábok kis díszítésekkel kérkedhetnek: a ló (huszár) tetszetős zablával vagy unikornis-szarvval, a bástya a tetejére helyezett gyertyatartóval, melynek gyertyáját gáztűzhely-pisztoly gyújtja. Daróczi jelmezei pompázatosak, mint a magukra adó mesekönyvek illusztrációi. A feketét viselni oly babonázóan tudó Kulka hosszú kabátja divatbemutatón is sikert aratna, Sinkó felkunkorodó arany-orrú lábbelijében felismerhető a márkás edzőcipő, Hollósi fejfedőjén oldalra csapott kereszt hivalkodik, Földi nadrágján a rátét egyszerre kard és kereszt alakú, Martinovicsnak a tűzből pöttyös nadrágja és tornacsukája maradt.
 |
| Földi Ádám és Martinovics Dorina |
Egy óra alatt gördülékenyen lezajlik a játszma. Gigor Attila rendező úgy kattintja a színházi sakkóra billentyűjét, hogy az egyik jelenet befejezése már kezdhesse is a következőt. A kedves-könnyed, mégis mély előadás nyilván pontos is lesz majd. Egyelőre a premieren akadtak ritmushibái, szövegtévesztései, ám ez belefért a részben diákszínházi hangoltságba. A tetőpont bizonnyal a befejezés előtti percekre esik, amikor a három hit három reprezentatív öregje úgy vagdossa egymás fejéhez a másik vallását becsmérlő szitkokat, ahogy saját igazukba belevörösödött kamaszok szokták: Te ez! Te az! Te ez meg az! Te így, te még inkább úgy! Mindezt kicsit fullánkosabb, de (a dramaturg Perczel Enikő fordításában) a nyomdafestéket soha ki nem kezdő mesei-szótári nyelven.
 |
| Sinkó László és Földi Ádám |
A Halas Dóra m. v. zenészi és hangutánzó (gyufasercegés stb.) közreműködésével létrejött produkciót 12?16 éves kor közötti nézőknek ajánlják elsősorban, és Róbert Júlia drámapedagógussal az élen az (ifjúsági) előadások után beszélgetésre, a látottak interaktív továbbgondolására, ?továbbrendezésére? nyílik majd lehetőség. Az író, Hub ügyesen hagy nyitva tényeket és kérdéseket, s bizonyára minden fiatal közösségnek bőségesen lesz személyes tapasztalata, megbeszélendő mondandója a mű kapcsán. Elismerés illeti a Nemzeti Színházat a vállalkozásért, s hogy ilyen kitűnő erőket állított csatasorba, ebben a formában is szolgálva a jó ügyet (a toleranciáét, a társadalmi megbékélését, a különböző meggyőződésűek, hitűek közt katalizálható dialógusét), amely egész műsorpolitikájának is szerves része: sakkot adni a párbeszéd-képtelenség pattjának. Egy pillanatnyi csendet kérni a ténynek: a cím többes száma Náthán hét gyönyörű, rég legyilkolt gyermekét fedi ? s ki mondhatja meg, Recha és Kurt együtt lesznek, lehetnek-e Náthán ?gyermekei?.
 |
| Kulka János |
Illúziókat persze ne fűzzünk a közönségtalálkozók ígéretes kezdeményezéséhez. Gigor tárgyilagos, okos rendezése sem fűz. Legyen vallási vagy más természetű egy nagyobb szabású, tömegeket érintő konfliktus, legtöbbször nem a nagy kiegyezéssel szokta lezárni önmagát. Az emberi nem létének bizonyos alapkérdéseit nem is lehet soha lezárni. A végén a datolyával rágógumizó ? és alkalomadtán datolyával fegyverkező ?, datolyamag-köpködő, megjózanult Kurt lelép a sakktábláról: halványuló fényben, oldalt átjárást keres egy másik táblára, másik világba. Recha megy is, marad is. Nem könnyű végleges válaszokat adni, nem könnyű elhagyni ? vagy inkább megérteni ? a sokistenű Jeruzsálemet.
