Budát 1686. szeptember 2-án visszafoglalják a császári csapatok. A két várost, valamint az őket összekötő hajóhidat is elpusztítja az ide érkező hetvenezer zsoldos katona. A korábban huszonötezer lakosú Buda és az ötezer lakosú Pest a nulláról indul.

Pest városa 1684-ben. Halart-Michael Wenig rézmetszete
Forrás: wikipedia

Budán szőlőt művelnek

A harcok után összesen ezer túlélő marad a két városban. Újjá kell őket építeni, ezért megkezdődnek a betelepítések. Elsőként a zsoldosok egy részét próbálják itt tartani: telket, házat ígérnek nekik, vagy szőlőt Budán. Közülük nem sokan maradnak, de érkeznek mások. Német ajkú katolikusok költöznek a központba, a vár környékére, majd a török elől menekülő rácok jönnek (a rác a Balkánról érkező ortodox népek összefoglaló neve). A régi török Tímár-telepet, a Tabánt kapják meg, ahol virágzó szerb közösséget hoznak létre. Házakat és templomot építenek, szőlőt művelnek. Budán ekkor már ezren élnek.

Gellért-hegyi szőlők az 1890-es években
Forrás: pestbuda.hu

Pesten vásárt tartanak

A pesti oldal homokos, érdemi mezőgazdálkodást nem lehet folytatni, ezért 1703-ban „kiharcolják” maguknak a szabad királyi városi jogot, és ezzel együtt a vásártartás jogát. Pest így válik kereskedővárossá, és indul rohamos fejlődésnek. Míg 1709-ben 168 lakott ház és 83 üres vagy romos épület van a városban, 1724-re, amikor már a központi bíróságok és a királyi kúria is Pestre kerül, megötszöröződik a lakosok száma. Sok német, cseh, olasz vagyonos család érkezik, valamint görög kereskedők, akik nem csak a saját meggazdagodásukra gondolnak. A város életében ekkor már részt vesznek az óbudai zsidók is, akik még nem telepedhetnek ugyan le, de a vásárokon már kereskedhetnek. A bevándorlók között meg kell említeni a szegényebb réteget képviselő vidéki magyarságot is, amelynek tagjai főként mezőgazdasággal foglalkoznak.

Pesti vásár, 1859
Forrás: Vasárnapi Újság, Buda-Pest, 1861, 561. oldal.

Pesten négy vásárból áll az év

Míg Budán a négy évszak szabályoz, addig a pesti oldal életritmusát ekkortól kezdve a négy vásár fogja meghatározni. (A József-napit márciusban, a júniusit Medárd napján, a Szent János lefejezésére emlékezőt augusztusban, a Lipót tiszteletére hirdetettet novemberben tartják). Egy vásár két hétig tart, de a készülődéssel és az elpakolással együtt akár egy hónapon át is ez áll a kereskedők és a város életének középpontjában. A pesti piacvásártér a városfal mentén húzódik (ma: Kiskörút), és az egész Duna-partot (ma: a Fővám tértől a Vörösmarty térig húzódó szakasz) magában foglalta. A legnagyobb része a mai Deák tér, Erzsébet tér és Madách tér placcja.

A pesti városfal a bejelölt kapukkal egy 1764-es térképen
Forrás: egykor.hu

Négy kapuja van: a Váci kapun (a mai Váci utca északi vége) jön be a Nyugat: a kereskedelmi szolgáltatások zöme itt telepedett meg. A Hatvani kapun át (ma: Astoria) érkeznek a birkák és a kecskék, valamint a textilipar termékei: a gyapjú, a gácsi posztó. A Kecskeméti kapun (ma: Kálvin tér) a mezővárosok legfontosabb exportcikke, a marhák áradnak be, amelyeket aztán egészen Hannoverig hajtanak tovább. A Belgrádi vagy Vízi kapu (ma: Fővám tér) az, amelyen a Balkán a városba lép a gyarmatáruval, kávéval, teával, dohánnyal, fegyverrel, kábítószerrel. És ezen a kapun át hozzák a gabonát is a Duna menti síkságról.

Emlékfal a Kecskeméti kapu helyén (ma már nem látató)
Forrás: Fortepan

A vásárok idején a pesti nép is kereskedik, de főleg szolgáltat. Etetik, itatják, elszállásolják a kereskedőket, váltják a pénzüket, vagy kölcsönt adnak nekik. Az árut raktározzák, fuvarozzák. Információkkal látják el és szórakoztatják az érkezőket.

A vásárok szempontjából fontos időszak a napóleoni háborúk kora, mivel ekkor a kereskedelmi blokád hatására a gyarmatáruk eladása fellendül, és ennek Pest lesz az egyik központja. Hatalmas vagyonok keletkeznek, a város vonzáskörzete óriásira dagad. 

A Kecskeméti kapu őrének háza 1860 körül
Forrás: egykor.hu

Buda élete is felgyorsul

Míg Budán az élet lassú, a pesti oldalon pezsgés és pörgés van. Buda mindennapjai csak akkor kezdenek el felgyorsulni, amikor 1767-ben, majd 1790-ben két újabb hajóhíddal kötik össze a két várost. 1777-ben Budára költözik a Nagyszombati Egyetem, 1784-ben a Helytartótanács, a Királyi Kamara is, majd Buda nádori székhely lesz. E változások hatására Budára is egyre többen költöznek, a város terjeszkedni kezd. A 19. századra a lakossága húszról negyven-, majd 1804 és 1854 között százezer főre nő, de a fejlődés és növekedés üteme Pesten még mindig nagyobb. Pestre fiatalok költöznek, akik meghatározzák a város ritmusát. A nagy jövés-menés módosítja a vallások arányát: a katolikusok mellett sok protestáns, főként evangélikus tótok érkeznek. A zsidók aránya is megnövekszik.

Buda látképe Mikoviny Sámuel Notitiájából, 1737 (részlet)
Forrás: wikipedia

Tűzvész és árvíz

1808-ben József nádor létrehozza a Szépítő Bizottságot, amelynek a városrendezés a feladata. Ebben az időszakban olyan fontos épületeket húznak fel, mint a Pesti Városi Német Színház (1812), a Pesti Magyar Színház (1837), a Magyar Nemzeti Múzeum (1847), a Lloyd-palota (1828), az MTA (1827), valamint ebben az időben kötik össze a két várost a Lánchíddal.

A reformkori Pest Duna-partja
Forrás: pestbuda.hu

Az 1800-as években két olyan meghatározó esemény történt, amelyek hatására mindkét városnak szinte elölről kellett kezdenie. 1810-ben óriási tűzvész pusztított Budán, 1838-ban pedig Pestet mosta el a jeges árvíz. Ezt követően olyan városrendezési tervek születtek, amelyek a városoknak a természeti csapásoktól való megóvását célozták. Budán kiszélesedtek az utak, megszűntek a zsákutcák, Pesten pedig kőházak épültek. (Míg a pesti oldalon 1830-ban a házak 80%-a földszintes, ekkor főként három-négyemeletes házakat emelnek.)

Johann Hürlimann: Árvíz a pesti Színház-téren, 1838 (színezett akvatinta)
Forrás: wikipedia

Fejlődő infrastruktúra

Az 1850-es évektől kezdve Pesten egyre nagyobb az értelmiségi réteg aránya; az irodalmi élet, a nyomdák, a lapok is itt vannak, ami jótékonyan hat a város szellemi színvonalára. A nagykereskedők mellett megjelennek az iparosok és a gyári munkások is, hiszen egyre több gyár létesül a két városban (pl. az óbudai hajógyár, a kékfestő műhely, a selyemgyár, hengermalmok, gépgyárak, öntödék). Újabb bevándorlási hullám indul meg: magyarok, csehek, morvák, németek érkeznek.

Az óbudai hajógyár egykori kazánháza és kéménye (ma védett műemlék)
Forrás: wikipedia

A lakásviszonyok borzalmasak: az emberek jellemzően ötödmagukkal laknak, de sok olyan eset is van, amikor tízen-húszan osztoznak egy szobán. Emiatt is folyamatosak az építkezések. Bérházak épülnek, ami kitermeli az ingatlantulajdonosok rétegét.

Bemutatásra felsorakoztatott kovácsoltvas gázlámpák egy ház udvarán, 1890-es évek
Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Pesten 1856-ban, Budán 1866-ban gázgyárat építenek, ami magával hozza a közvilágítást. 1972-ben megnyílik a Vízmű, az 1860-as években aszfaltozni kezdik az utcákat. 1866-ban elindul az első lóvasút, 1870-ben megnyílik a sikló. Ugyanebben az évben megalakul a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amelynek a rakpartok kialakítása és a Duna szabályozása is a feladatai közé tartozik.

1873-ben egyesül Pest, Buda és Óbuda, és törvényt hoznak a Sugárút (ma: Andrássy út), valamint a Nagykörút megépítésére. 1876-ban megépül a Margit híd, ami lehetővé teszi a Nagykörút folytatását Buda felé.

Kossuth Lajos temetésének idejére, 1894-re már kiépült a Nagykörút
Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára

Fontos középítkezések indulnak: az 1870-es évek végén megépül a Nyugati pályaudvar, majd kerületenként egy-egy vásárcsarnokot is felhúznak. Kórházfejlesztés, a 20. század elején pedig nagy iskolaépítési hullám indul meg: Budapest fontos és dinamikusan fejlődő várossá válik.

Nyitókép: reformkori utcakép, Forrás: mindennapoktörténete.blog.hu