Botrányos rajzai miatt bíróság elé citálták, majd világhírű divatfotós lett

A 20. század első felének kevéssé ismert magyar divatfotósát állítja középpontba a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban kiállítása, amely noha elsősorban a grafikusként és illusztrátorként is alkotó Santhó Imre vizuálisan izgalmas fotográfiáira fókuszál, de egyúttal korábban sosem látott illusztrációkat és dokumentumokat, plakátokat, magazinborítókat is bemutat, hogy még teljesebb képet adjon a művész világáról.

Santhó Imre 1893. január 3-án született Budapesten. 1899-ben édesapja, Santhó Miklós festőművész magával vitte Münchenbe, így már ott végezte el a középiskolát és tanult rajzolni Anton Ažbe és Hollósy Simon iskolájában. 1914-ben rövid ideig aztán rajzolóként dolgozott Otto Ludwig Haas-Heye berlini Wilhelmstrassén található divatstúdiójában, egészen addig, amíg be nem hívták katonai szolgálatra az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. 

Az első világháborúban megsebesült, utána pedig egy ideig Budapesten élt. Ez idő alatt rajziskolát alapított és filmplakátokat (például Kertész Mihály A szentjóbi erdő titka című bűnügyi filmjéhez), divatrajzokat, valamint reklámgrafikákat készített, többek között a Saison című lapba. Volt egy nagy port kavaró húzása is: 1920-ban aktrajzokat publikált a korabeli pezsgő pesti élet híres színésznőjéről, Becker Bäbyről, amiből akkora botrány lett, hogy bíróság elé kellett állnia.

A kiállításon látható képek persze mai szemmel vizsgálva minimálisan sem megbotránkoztatóak, ám a konzervatív Horthy-korszakban egészen más volt a mérce. A húszas évek vibráló Berlinje, amelyben Santhó Imre szocializálódott, gyökeresen más közeg volt: a kabaré, a dadaizmus és a  Bauhaus bölcsője, ahonnan számos kulturális mozgalom indult világhódító útjára.

Santhó nem is várta meg az utolsó tárgyalást Budapesten, hanem a nyakába vette Európát: a húszas évek elején tudósított a párizsi és a berlini divatról, majd 1924-ben permanensen a német fővárosba költözött. Divatrajzai és irodalmi illusztrációi olyan képes magazinokban jelentek meg, mint a Das Magazin, Das Leben és a Berliner Leben. Santhó Imre fotós karrierje egy hangyányit később indult be. 

1933-tól kezdett divatfotókat készíteni, ezek pedig elsősorban a Der Silberspiegel hasábjain, vagy éppen címlapján jelentek meg, valamint később francia, osztrák, magyar és lengyel magazinokban is. A harmincas években volt a legaktívabb: Berlinben, Bécsben, Budapesten, Olaszországban és a Jugoszláv Királyságban egyaránt álltak neki modellt. 1943-ban ugyan visszatért Budapestre, 1948-ban ismét elhagyta az országot és Németországban telepedett le – és ott is halt meg az ötvenes években.

„Santhó divatképeit még azok is örömmel nézik meg, akiket a legkevésbé sem érdekel a divat, annyira érdekes a személyes látásmódja” - írta róla Werner Suhr újságíró 1936-ban.

A fotográfus több ízben szakított a korban bevett, statikus  ábrázolásmódokkal: geometrikus elemeket és tükröket használt, valamint szeretett kísérletezni a dupla expozíció adta lehetőségekkel, ráadásul néha még montázsszerűen rajzokat és festményeket is beemelt a kompozícióiba.

A Capa Központ Elegancia és kísérletezés című tárlatán több képen is észrevehetjük, ahogy fény-árnyék játékával, esetleg kalapok segítségével elrejti a női arcot, modelljének ezáltal film noir-szerű rejtélyességet kölcsönözve. Számos korabeli hírességgel dolgozott együtt, fényképezte többek között Tasnády Fekete Mária, Johannes Heesters, Lilian Harvey és Zarah Leander filmsztárokat, a legtöbb képen pedig Karin Stilke, az első német szupermodell szerepel.

Santhó szeretett kilépni a műterem falai közül, és sokszor vitte ki modelljeit a szabadba és olyan helyszíneken fotózta őket, mint például egy park, kikötő, tengerpart, repülőtér, vagy akár az utca. Ez a fajta lazaság, például hogy a képbe belóg egy lépcső vagy újságosbódé a háttérben, akkoriban nem számított szokványos gyakorlatnak. A nőket dinamikusan ábrázolta: teniszeznek, síelnek, golfoznak. Az általa fényképezett nők természetesen viselkedtek, képei a szintén Berlinből induló divatfotós, Peter Lindbergh által képviselt könnyed fesztelenség előfutárai.

Santhó Imre fotói a női test szabadságát ünnepelik, és ugyancsak nem válnak öncélúvá. Képei segítenek újraértelmezni a divat szerepét a kultúrában. Arra mutatnak rá, hogy a divat túlmutat a felszínen és igenis képes művészetként működni. A játék, a felfedezés vágya és a meg nem szűnő kíváncsiság végig jellemző maradt pályájára, mindig új szögeket, formákat és beállításokat keresett. Az Elegancia és kísérletezés című kiállítás egy elfeledett zsenit mutat be nekünk, akinek közel százéves képei ma is kortársnak hatnak.