Schütz Ila és Sztankay István, a legendás színészpáros

Schütz Ila január 5-én lett volna nyolcvanéves. A kerek évforduló kapcsán rendhagyó beszélgetéssel emlékezett pályájára a Bajor Gizi Színészmúzeum. Szebényi Ágnes, a teadélután moderátora Sztankay Ádám újságíró, Sztankay István fia segítségével elevenítette fel a színésznő alakját, legendás szerepeit.

Leginkább komikai szerepkörben emlékezhetünk rá, kitűnő stílusérzékkel, tűpontos színészi játékkal nevettette meg nézőit. Ő azonban úgy tartotta, hogy „a látszat ellenére nem komika, hanem született tragika vagyok”. A Madách Színházban eltöltött huszonkét év alatt számtalan tragédiában is bizonyított, mégis komédiásként, a humoros szerepek virtuózaként emlékezünk rá.

Csak negyedik nekifutásra vették fel a Színművészeti Főiskolára. Szinetár Miklós választotta ki az osztályába, többek között Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Benkő Péter, Gór Nagy Mária, Jobba Gabi, Monori Lili és Vallai Péter társaságában teltek tanulóévei. Társainál idősebb volt a későbbi felvétel miatt, így a főiskolán az érett női szerepek találták meg. 1969-ben kapta meg diplomáját, és Gyarmathy Lívia rögtön felkérte Ismeri a szandi mandit? című filmszatírája egyik főszerepére, amely országos ismertséget hozott számára. Bár egy epizód erejéig már korábban, a Bors című tévésorozatban is együtt dolgozott Sztankay Istvánnal, Gyarmathy filmjében kristályosodott ki, milyen kiváló párost alkotnak. Egy évre a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött Süci – ezen a néven vált ismertté színházi berkekben –, ahol végképp kitanulta a humor és a groteszk műfajának eszköztárát.

Ádám Ottó hívására 1970-ben ment át a Madách Színházhoz, amelynek huszonkét évig volt tagja. A társulatnak műfaji szempontból színes repertoárja volt, klasszikusok és kortárs művek, tragédiák és vígjátékok egyaránt szerepeltek a műsorán. Schütz Ila komédiában és tragédiában egyaránt kitűnően szerepelt: „tipikus női figurái […] sokszor harsányságukban, túlzott karikírozottságukban, precíz körvonalazottságukban, céltudatos jellemzésükben mindig tökéletesen szolgálták az előadást” – méltatta a Film Színház Muzsika 1984-ben.

A nála nyolc évvel idősebb Sztankay István is a Madách Színház tagja volt 1974-től, számos alkalommal álltak együtt a színpadon. 1978-ban mutatták be Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című vígjátékát, amelyet több mint ötszáz, vastapssal díjazott előadás követett.

A Madáchtól rövid kitérő után mindketten a József Attila Színházhoz szerződtek, ott folytatódott a legendás páros összjátéka. Annyiszor láthatta őket együtt a közönség, hogy sokan azt gondolták, az életben is egy párt alkotnak. Ezt Sztankay Ádám is gyakran tapasztalta: nem egy alkalommal megtörtént, hogy Schütz Ilát tartották az édesanyjának, de őt ez egyáltalán nem zavarta, játéknak fogta fel a különös helyzetet. Mély barátság és bizalom alakult ki a színészlegendák között, gyakran látogatták meg egymást otthonaikban is. Azonos színésziskolát képviseltek, hasonló eszköztárral rendelkeztek. Kedvelték, tisztelték és inspirálták is egymást.

Schütz Ila egy 1994-es interjúban így nyilatkozott kettősükről: „Én rokoni kapcsolatnak nevezem. Voltak olyan napjaink, hogy reggel együtt kezdtünk a szinkronban, délelőtt próbáltuk a Lóvá tett lovagokat, délután rádiójátékban voltunk férj és feleség, este pedig együtt játszottunk a színházban.”

A közkedvelt és sikeres művésznő színészi pályafutását nem kísérte kiegyensúlyozott magánélet. Háromszor ment férjhez, és mindhárom társa öngyilkosságot követett el. A mindennapok is kihívást jelentettek számára, ahogy tréfálkozva fogalmazott: kellene mellém egy Schütz Iláné. A magánéleti sorscsapások súlya alatt összeroppant: tisztázatlan körülmények között hunyt el otthonában 2002 decemberében.

A közönség szívében az örök komikaként maradt meg, amiről maga így vallott: „A külsőmben van valami, ami vonzza a humoros szerepeket. Nem tudok megállni. Valahogy összeakadnak a lábaim, ehhez a többi testrészem sem maradhat komoly…”

Sztankay Istvánt és Schütz Ilát a halál sem választotta el, egymás közelében nyugszanak a Farkasréti temetőben.

A képen Sztankay István és Schütz Ila Ken Ludwig: Botrány az Operában című bohózatában a József Attila Színházban 2001-ben. Fotó: Kovács Tamás / MTI