- Egyetemi éveitek alatt alapítottátok az Editorst. Hobbizenélésként indult a dolog vagy nagyon is céltudatosan építettétek a karriereteket egészen a hírnév felé?
- Chris Urbanowitz: Nekem még mindig nincs olyan ambícióm, hogy híressé váljak. A hírnév szörnyű!
- Ed Lay: Ha azok akartunk volna lenni, akkor a Big Brotherbe jelentkezünk zenélés helyett.
- CU: Bár igazából akkor is inkább hírhedtté váltunk volna, nem híressé, az meg még rosszabb... Nálunk egész egyszerűen az történt, hogy ugyanarra a szakra jártunk az egyetemen....
- Mind "music technology" - magyarul "zenetechnológia" - szakra jártatok. Pontosan mit is tanultatok?
- CU: Ez még nekünk is jó kérdés. Azt hiszem, egyfajta produceri, hangmérnöki képzést ad ez a szak. Elvileg élő koncertek és stúdiómunkálatok hangtechnikusai lehetnénk. Na, mi pont ezekről soha nem tanultunk.
- Szóval ugyanazokra az órákra jártatok?
- EL: Együtt laktunk. Másodiktól kezdve egy házat béreltünk, és ez azért a próbákat, a zenekar ügyeinek a szervezését is megkönnyítette.
- A zenekar és az egyetem mellett egy ideig még cipőboltban is dolgoztatok. Ugyanott?
- CU: Igen, ugyanabban, én szereztem Ednek munkát.
- Ez olyan élmény, amit örökre el akartok felejteni vagy volt benne valami jó is?
- CU: Valamilyen szinten izgalmas volt, de akkor már kezdett nyomasztóvá válni, amikor beindult a zenekar. Egyik este még producerek előtt játszottunk Londonban, másnap pedig vénasszonyoknak kellett cipőt keresgélni.
- EL: Ja, elég idegtépő volt. Azon izgultunk, hogy végre szerződést kössenek velünk, miközben ki kellett szolgálni a vevőket, segíteni, ha valakinek beragadt a lába a csizmába...
- Hogyan írtátok a dalaitokat kezdetben, és ez hogyan változott mostanra?
- CU: Lényegében nem változott. Tom írja a számok alapjait, amit aztán minidiscen odaad nekünk. Amíg együtt laktunk, mindenki elvonult a szobájába ezeken az alapokon dolgozni, és a próbatermünkben vagy a stúdióban született meg aztán a számok végleges formája az ötleteinkből. Ez a zeneszerzői folyamat most annyiban változott, hogy mivel már teljesen más városokban élünk, Tom e-mailben vagy CD-n küldi az alapokat, és külön-külön is dolgozunk a számokon a stúdiómunka előtt. Hasonló az eredeti módszerünkhöz, de időigényesebb.
- Chris, te egy ideje New Yorkban élsz, ugye?
- CU: Így van, teljesen kiábrándultam Angliából. Nem éreztem már jól magam ott, nem volt biztonságos. Elegem lett mindenből, a kormány is egy vicc. New York nagyon izgalmas, rengeteg barátom költözött oda nemrég, ezért döntöttem én is úgy, hogy inkább ott élek. Most már abszolút New Yorkot tartom az otthonomnak.
- EL: Én itthon maradtam, nekem nem lett még elegem Angliából, viszont maximálisan meg tudom érteni Christ és mindenkit, aki New Yorkot választja, mert a világ legizgalmasabb városa, és ki ne akarna életének egy bizonyos szakaszában ott élni? Most biztosan nem költöznék el Angliából, de ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy egyszer én is New Yorkban találom magam...
- CU: Hozzám bármikor jöhetsz...
- Új lemezetek, az In this Light and On this Evening sokkal elektronikusabb, mint a korábbi albumaitok. Ez a váltás tudatos döntés eredménye?
- EL: Nem úgy indultunk neki a harmadik lemeznek, hogy mindenképpen elektronikusabb hangzást szerettünk volna. Ez így alakult, elsősorban azért, mert a zeneszerzésnél ilyen eszközök, hangtechnikai felszerelés állt a rendelkezésünkre. Sokkal több lehetőségünk volt, mint korábban valaha is a dallamok, a hangzás kialakításánál, ezért is kísérletezgettünk, fel akartuk fedezni, mire vagyunk képesek ilyen technikai háttérrel. Ez szerintem sikerült. Egyáltalán nem éreztük kényelmetlennek ezt a hangzásvilágot, nagyon is természetes volt az a mód, ahogyan az In this Light and On this Evening megszületett.
- CU: Nagyon sok zenekar ott rontja el a dolgot, hogy mindig igyekszik biztosra menni. Ha már egyszer megtalálta a bevált receptet, elkezd unalmassá válni, már nem tud meglepetéseket szerezni a közönségnek. Mi még mindig csak tanuljuk azt, hogy hogyan kell hangszereken játszani, folyamatosan új hangzásra törekszünk.
- Gondolom, más hatások is értek titeket az album készítésekor...
- CU: Persze, már csak abból adódóan is, hogy más helyeken élünk. New York hangulata egyedülálló, és a lemez készítésénél hatottak ránk filmek, filmzenék is. Zenei téren viszont új hatásokról nem igazán beszélhetünk, David Bowie vagy David Byrne a Talking Headsből mindig is meghatározó volt mindannyiunk számára és továbbra is azok.
- Egy interjúban említettétek a Terminátort is...
- EL: Itt igazából a film hangulatára, a történet és zene kapcsolatára gondoltunk, és az egész Terminátor-sztori futurisztikus-apokaliptikus jellegére. A lemez készítésénél ez a világ, ezek az érzések hatottak ránk, nem filmzenét akartunk írni hozzá, bár igaz, hogy az eredmény végül egy sci-fi lemez lett.
