Sellő, norna, walkür és társalkodónő ? NÉMETH JUDIT

- Először, 2006-ban Kundryt énekelte a Müpa-sorozatában. Hogyan látja, mennyit változott, fejlődött a fesztivál az eltelt évek alatt?

 

- Nagyon örültem a Wagner-napok létrejöttének, mert úgy vélem, jót tesz a hazai zenei életnek, ráadásul nem mindenki jut el Bayreuthba, s ennek a fesztiválnak a miliője nagyon hasonlít az ottani sorozatéhoz. Eleinte kíváncsian figyeltük, mindez mennyire véghezvihető, s mekkora érdeklődés kíséri majd. Hamar kiderült, hogy a fesztivál nagy nemzetközi visszhangot kelt, hiszen a világ legjobb Wagner-énekesei lépnek itt fel, akik között a magyar művészek és együttesek is helyet kaptak. A sorozatban a Rádiózenekar és Énekkar mellett ettől az esztendőtől már az Operaház zenekara és énekkara is szerepel. Így nem véletlen, hogy a Művészetek Palotája öt esztendő alatt Európa egyik fontos és megkerülhetetlen művészeti helyszínévé vált. Mert ez a páratlan akusztikájú terem megérdemel egy ilyen fesztivált. Már nagyon várom a 2013-as, Richard Wagner 200 éves születésnapja előtt tisztelgő sorozatot, amikor az egész operai életműve felhangzik a fesztiválon.

 

- A Művészetek Palotájában, a terem adottságainak köszönhetően egészen egyedi művészeti elképzeléseket lehet megvalósítani. Ahogy a közönség belép, rögtön be van vonva a játékba, hiszen itt nincs függöny, a publikum azonnal látja a színpadképet. Bayreuthban pedig többnyire csukott függönynél játsszák el az előjátékot. Budapesten nagy szabadságot ad az alakításoknál, hogy nincs kulissza, s az akusztikai adottságoknak köszönhetően játék közben bármerre fordulhatunk. Ezt nagyon élvezem. Lisszabonban felléptem már olyan Wagner-előadásban, ahol körbeült bennünket a közönség, mintha cirkuszi porondon lettünk volna? S úgy vélem, a Bartók Béla Hangversenyterem akusztikája szinte egyenrangú a Festspielhauséval.

 

- Már akadnak olyan rajongói, akik követik mindenfelé, s a világ különböző pontjain hallgatják meg a Wagner-előadásait. Ők hogyan vélekednek a budapesti sorozatról?

 

- A müpás előadásoknak igyekszem magam is hírét vinni, sikerült például elérnem, hogy a kaliforniai Wagner Társaság tagjai eljöjjenek a fesztiválra. Teljesen el voltak ragadtatva. A budapesti sorozatot eddig mindenki lenyűgözőnek találta. Talán azért is, mert Bayreuth kiszámíthatóvá vált, már tudják, ott mit várhatnak. A Budapesti Wagner-napok azzal is érdeklődést keltett, hogy sokan nem tudták elképzelni, hogyan lehet egy koncertteremben zenedrámákat játszani. A sorozatban jelentős szerepet játszó, többfunkciós üvegfal a nézők többségét elvarázsolta, s az előadásokat nem félszcenírozottként, hanem teljes értékű produkcióként élték meg.

 

- Tizenöt esztendeje énekel Wagner-szerepeket?

 

- A múltam kis szerepekkel kezdődött Budapesten, majd 2000-ben énekelhettem először a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Egyébként Anna Reynolds, akihez rendszeresen jártam mesterkurzusra, biztatott arra, hogy Wagner-szerepeket énekeljek. Azt mondta, a hangom a zenedrámákhoz is jó. A Zöld Dombon töltött, hét szezonom alatt kisebb szerepeket énekeltem, majd Vénuszt, Ortrudot, Kundryt alakítottam. S a repertoáromon ott van még Fricka, a harmadik és az első norna, Flosshilde, az egyik sellő, a walkürlányok közül Sigrune és Waltraute, valamint Sieglinde és a walkür Brünnhilde. Budapest mellett Tokióban, Drezdában, Barcelonában és más európai színházakban, többek között a milánói Scalában is alakíthattam már Wagner-hősnőket. Az idei évet is zenedrámákkal kezdtem, Oslóban, a Tannhäuser párizsi változatának Vénuszát énekeltem, majd április végén a berlini Deutsche Oper Ring-sorozatában, a legendás Götz Friedrich-rendezésben alakítottam Frickát. Fiatalkorom óta elvarázsol, magával ragad Wagner mitikus világa, néha még éjjel is arra ébredek, hogy a zenedrámák szövege jár a fejemben. Ezek nem csupán szerepek, lelkileg is nagyon közel állnak hozzám Wagner hősnői. Lassan a végére érek a figuráknak, bár azért még akad egy-két olyan nőalak, akit szeretnék kipróbálni?

- Izolda például régi vágya, hiszen diplomázása óta vár a szerepre. Amikor ugyanis végzett a Zeneakadémián, s az Operaházba nem vették fel, Keönch Boldizsár vigasztalta azzal, hogy fog még Izoldát énekelni?

 

- Bízom abban, hogy tényleg így lesz. Óvatos ember vagyok, bika a csillagjegyem, s két lábbal állok a földön. Ez azért is fontos, mert a Wagner-szerepek nagyon könnyen tévútra vihetik az embert. Ha valaki nem a kellő repertoárt énekli, annak ezt könnyen megsínyli a hangja. Nagyon megválogatom, hogy mit vállalok, s nem ugrok bele olyan dologba, amit nem tudok elénekelni. Azt gondolom, mindet ki kell először próbálni. Most örülök a Trisztán és Izoldában Brangäne figurájának ? először alakítom ezt a szerepet -, mert azt a fachot követi, amit eddig énekeltem. S egy lépésnek érzem Izoldához, hiszen ha az ember egy másik figurát is életre kelt az adott darabban, az segít az opera tökéletesebb megismerésében. Izolda tényleg szerepálom, meglátjuk, mikor teljesül? Egyébként, ha már ezeken a szerepeken kívül nem kapok újabbakat, akkor is nagyon boldog ember maradok.

 

- Már csak amiatt is, mert több mint két évtizede foglalkozik fiatalokkal Győrött, a Tanárképző Főiskolán?

 

- A tanítás csodálatos dolog, s magam is sokat tanulok a növedékektől. Az oktatói tevékenység sokkal tudatosabb munkára kényszerített. Igyekszem a hallgatóimat is olyan irányba vinni, hogy boldoguljanak majd. S persze, annyit mesélek nekik Wagnerről, hogy a tanítványaim többsége megszereti a zenedrámáit? Elsősorban arra igyekszem őket megtanítani, hogy mérjék fel jól a saját határaikat, s azon belül törekedjenek a kiteljesedésre. Legyenek tisztában azzal, hogy milyen a hangjuk, az adottságaik, s mit tudnak elérni. Azt nekik is látniuk kell, hogy minden egyes új szereppel ott állnak egy újabb kapu előtt. Ha átlépik a küszöböt, akkor is találnak még temérdek, kisebb ajtót, amit bizony mind, egytől-egyig ki kell nyitni. A szerepekhez, akárhányszor énekeljük is, mindig újabb és újabb kulcsokat kell találni.

- Gondolom, a különböző szerepek is hatnak egymásra?

 

- Mindenképpen. Wagner nőalakjai egyébként is nagyon komplikáltak, sokrétűek. Brangäne is ilyen. A német zeneszerző olyan figurákat alkotott, akik nem egysíkúak, s így a megformálásuknál is sokkal nagyobb szabadságot kap az énekes. Mindenki magára alakíthatja az adott szerepet, s a hősök így sem lesznek kevésbé hitelesek. Ettől fantasztikus Wagner világa. Lehet boncolgatni, filozofálni rajta. A zeneszerzőt nagyon érdekelték a lelki folyamatok, az emberek egymás közti játszmái. Teljesen másképp látom Kundryt, mióta Ortrudot is elénekeltem néhányszor, másképp éneklem Brangänét, attól, hogy életre kelthettem egy olyan mágikus figurát, mint amilyen Ortrud vagy a kicsit elátkozott Kundry. Ráadásul Wagner hőseiben a mai kor emberei is magukra ismerhetnek. Talán ezért hatnak olyan erősen napjainkban is. Hiszen Wotan sem a tipikus istenség, hanem olyan figura, akinek bár minden szerződést be kellene tartania, szívesen játssza ki a szabályokat? Keresi az újat, meg akarja ismerni azt, ?ami még nem volt?. Nem ilyenek vagyunk mi is, mai emberek?

 

- A két rendező, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra elképzelése az volt ? s ezzel én is teljesen egyetértettem -, hogy Brangäne nem egyszerű szolgáló, társalkodónő, hanem közeli barátnő. Együtt nőnek fel, válnak nővé és ebből adódóan lesznek egymás riválisai. Izolda gyönyörű, titokzatos, tehetséges gyógyító, emiatt híres és ismert. Brangäne okos, reálisabb, megoldóbb típus, aki két lábbal áll a földön. Két különböző karakter, s rajonganak Trisztánért. Így aztán, ahogy mindketten szép lassan felfedik az érzelmi szálakat, nagyon érdekes játék alakul ki köztük. Úgy érzem, a Művészetek Palotájában izgalmas előadás születik, tele kiváló ötletekkel. Rengeteget elemeztük a szöveget és a szerepeket, s ezt nagyon-nagyon szeretem. Én ilyen analizáló énekes vagyok, szívesen fejtem fel a szálakat. Wagner világában pedig akad belőlük bőven.