Először 15-18 éve jelent meg a szolnoki filmfesztiválon Szemadám György, aki idén a Magyar Művészeti Akadémiát, mint a program támogatóját képviseli a Képzőművészeti Tagozat vezetőjeként. A szolnoki filmfesztiválon volt egyébként már pályázó, díjazott és a zsűri elnöke is. ?Akkor teljesen más jellege volt a fesztiválnak, többségében televíziós műsorok mutatkoztak be, hiszen azoknak nyílt lehetőségük erre. Aztán amikor Demeter István átvette a szervezést, a vizuális művészetek főszerkesztője voltam a televíziónál, így megkért, hogy működjünk együtt? ? mesél a kezdetekről. A film és a képzőművészet véleménye szerint olyan kapcsolatban van, mint nagypapa és unokája, különbségként pedig megjegyezte: a képzőművészet egy örök műfaj, a mozgókép meg nagyon új. A két műfaj különös kapcsolatban áll egymással, ?mintha az új médiumok megpróbálnák átvenni azt az örökséget, amit nagyapáiktól, a képzőművészettől örököltek meg, sőt megpróbálnák nem csak megújítani, hanem kisajátítani bizonyos szerepeket. Ma már a képzőművészeti kiállítások egyik főszereplője a film: a videó, a videóinstalláció, és úgy gondolom, ezek a műfajok jogosultak ugyan az örökség átvételére. A képzőművészet alapját viszont nem kell megkérdőjelezni, nem kell mindent lerombolni a múltból.?
Ez a filmfesztivál szerinte két világ együttműködéséről szól, a kapcsolatnak olyannak kell lennie, mint amikor egy unoka tisztelettel beszél a nagyapjáról. ?A vizualitás nagyon fontos dolog. A magyar képzőművészet éppen most próbálja kialakítani saját rendszerét. Be kell ismernünk azt is, hogy a vizuális műfajok nem olyan ősiek a magyar kultúrában, min a nyelv és a zene. Az egyik kiállításomon megkérdezték, a magyar kultúra mely szegmensét tartom a legfontosabbnak. Az első helyen a magyar nyelvet kell említenem, mely nem csak Európában egyedülálló: ősi gondolkodást rögzít, Neumann János szerint kutatócsoportjával több dologra nem jöttek volna rá, ha nem magyarul beszélnek. A magyar nyelv nem csak megtartó erő, szerves kulturális közeg is. Az irodalom után pedig a magyar zene következik. A képzőművészet újszülött a magyar kultúrában, csak néhány száz éve van jelen, sajátosságai még nem kidolgozottak, ehhez képest a film, az tegnap született, a képzőművészetre épül? ? számolt be.
A filmekről megjegyezte: a régebben készültek beporosodnak, nevetségessé válik a hajviselés, a film vágási technikája, de mégis tartalmaznak valamit egyfajta magyar gondolkodásból, amiért érdemes megőrizni őkez. Az úgynevezett avantgárd irányzat úgy gondolja, egy előre kijelölt csapáson kell haladni, Szemadám György szerint rviszont a magyar képzőművészet legfőbb erénye a sokszínűség, ami habár vitában állhat egymással, együtt jelentkezik. A videó éppen ezért feldolgozhatja a képzőművészet jelenségeit, ezzel pedig teret enged egy új megfogalmazási módnak.
A magyar képzőművészetnek szerinte szerves építkezésbe kellene kezdenie, és iskolát kialakítani, ahogy az nem sikerült az elmúlt évszázadokban. a magyar művészek inkább magányosan alkottak, és ennek a közös erőnek hiánya lehet például annak az oka, hogy Csontváryt nem sikerült az európai köztudatba eljuttatni. Szerinte attól még, hogy Gulácsy vagy éppen Mednyánszky egyedül maradtak, attól még a kortárs képzőművészetnek van mibe kapaszkodnia: a honfoglaláshoz visszavezethető nyelvbe és az még korábbra visszanyúló zenébe.
?Én a filmet, mint a legkisebb testvért szeretem. Már az eredete is elképesztő, hiszen eredetileg nem arra használta volna a művészet, amire használjuk, a mozira, a játékfilmekre, hanem a vizuális műfajok kitágítására. A film egy alázatos műfaj tud lenni, az animációs filmekben például a saját világukból kirekesztett, menedéket kereső művészek találtak otthonra, pontosabban a 60-70-es években az akkori Pannónia Filmstúdióban. És ezek az emberek ott képzőművészként elkezdtek filmeket csinálni, ezért egyedülállóak voltak a nemzetközi porondon. A magyar animációs hagyományokhoz hasonlót nem találni a világban? ? méltatta az amerikai cartoon, vagyis a képregényeken alapuló animációs filmgyártással szemben a magyart. A film kritikájaként megjegyezte, az mindig a legkisebb ellenállás irányába megy, a mennyiségben való gondolkodással szerinte szakítani kellene. ?Ha valaki azt mondja, hogy azért nem jött létre egy film, mert kevés a pénz, az hazudik. A semmiből is csodát lehet csinálni. A film rálépett egy olyan útra, ahol csak mennyiségekben képes gondolkodni" ? persze elgondolását nem szeretné általánosítani.
