Séta a cifra paloták közt – a kecskeméti szecesszió nyomában

Habár a szecesszió viszonylag rövid életű építészeti stílus volt Magyarországon – csak mintegy húsz évig volt divatban –, virágkora egybeesett az ország gyors városiasodásával. Különösen az alföldi régióban hozta magával a polgárosodás a historizmus utáni modern stílus széles körű elterjedését. Kecskeméten a szecesszióra jellemző természeti motívumokra, a magyar népművészetből táplálkozó formavilágra és a geometrikus formákat alkalmazó építészeti megoldásokra is találhatunk példát. Ráadásul az irányzat legjelentősebb alkotói, Lechner Ödön, Pártos Gyula, Komor Marcell, Jakab Dezső, Jánszky Béla és Mende Valér – hogy csak néhányat említsünk – mind terveztek épületet Bács-Kiskun megye székhelyére.

A szecesszió hazai nagymestere, Lechner Ödön Pártos Gyulával együtt tervezte az impozáns városházát 1893 és 1897 között. Az épület tömbje még a neoreneszánszt idézi, de díszítésében már megjelenik a lechneri elképzelés szerinti magyaros stílus. Lechner szívesen alkalmazta a népművészetből vett virágmotívumokat, amelyeket a korábbi gipszmotívumokkal szemben kerámiából álmodott meg. Ez szerencsés volt, mert a kerámia a gipszmintához képest jóval hosszabb életű, ráadásul könnyen is tisztítható. A magyaros vonalat erősíti, hogy az oromzat csúcsára Árpád vezér egész alakos szobrát állították.

A nevezetes Cifrapalota Márkus Géza tervei alapján 1903-ban épült fel, eredetileg városi kaszinó és bérház céljára. A Kodály Zoltán által gyűjtött híres székely népdal valószínűleg nem erről a kecskeméti épületről szól, hiszen a népnyelv egyébként is gyakran nevezte cifra palotának a szecessziós épületeket.

A dúsan díszített palota mozgalmas megjelenése ellenére nyugalmat áraszt, mert Márkus szimmetrikus mintákat tervezett. A virágos Zsolnay-kerámiabetétek színvilága nem, a formájuk viszont egyértelműen népművészeti forrásból táplálkozik.

Jánszky Béla és Szivessy Tibor épülete, az Úri Kaszinó a szecesszió geometrikus ornamentikát használó irányzatához tartozik. A homlokzat és a belső enteriőr mára sokat kopott, hiányoznak Iványi Grünwald Béla allegorikus freskói és Kisfaludy Strobl Zsigmond épületszobrai is, de a festett üvegablakok szerencsére még ma is eredeti szépségükben tündökölnek, ugyanúgy, mint a lámpatestek, a lépcsőkorlátok és néhány helyen a falfestések is.

A legendás Komor Marcell–Jakab Dezső építészpáros kecskeméti alkotásán, az 1906-ban megépült Iparos Otthonon is megfigyelhetők a rájuk jellemző virágos motívumok, hullámzó vonalvezetések. A homlokzati mélyített falmezőkben elhelyezett színes kerámia- és mozaikminták törtfehér háttérből emelkednek ki. A saroképület külső megjelenése is tükrözi az épületszárnyak funkció szerinti elkülönülését: a díszesebb homlokzatú közösségi terek a forgalmas Széchenyi tér felé néznek, míg a mellékutcai, egyszerűbb megjelenésű épületszárnyban a kiszolgáló helyiségek kaptak helyet.

A kecskeméti főtér egyik legizgalmasabb épületét Mende Valér tervezte 1910-ben. Mende a Műegyetemen alakult, Kós Károly által vezetett, Fiatalok elnevezésű csoport tagja volt, akik elsősorban az erdélyi népi építészetet, kiemelten Kalotaszeg művészetét, valamint az angol és finn modern építészetet tekintették követendőnek.

A Református Újkollégium épülete gyönyörű összművészeti alkotás; a grafikusnak sem utolsó Mende Valér mintái, geometrikus formavilága  különlegessé teszik az épületet. Az aszimmetrikusan tagolt kollégium a lábazattól az ereszcsatornáig, a kapuktól a lépcsőkorlátokig a legapróbb részletekig kidolgozott, és a dús minta- és formavilág ellenére is elegáns, visszafogott megjelenésű.

A reformátusok után az evangélikusok is Mende Valért kérték fel a Szabadság téri bérházuk megtervezésére. A saroképület és átjáróház különleges telekformájának is köszönhetően változatos kialakítású, a szögletes és ívelt formák váltakozása ellenére is egységes megjelenésű épület lett, amely az erdélyi kopjafák motívumvilágát varázsolja az alföldi városba.

A cifra
paloták után a városközponttól kissé távolabbi polgári házak közt, a
villanegyedekben barangolva számtalan szecessziós kincsre bukkanhatunk. A
belvárosi paloták színes kerámiadíszei a polgári épületeken is feltűnnek. Az
épületek többségének homlokzatát Faragó Lajos ceglédi és Molnár Dániel
nagykőrösi kerámiagyárának termékei csinosítják.

Néhány
téglaszalagos, virágdíszes stukkóbetétes épülettel is találkozhatunk.

A
népművészet formavilága a kovácsoltvas épületrészeken is gyakran visszaköszön:
madarak, virágok, növényi indák láthatók a kerítéseken, az ablakok körül és a
virágtartó állványokon.

Bármerre is indulunk sétára, a szecessziós építészet kedvelői igazi kincsekre lelhetnek Kecskeméten.