A Formáció, úgy tűnik, kifejezetten Shakespeare kedvéért, illetve az ő műveinek indíttatására született, a W. H. monogram is erre utal; e két betű mögött rejtekezik az a személy, akinek a költő a szonettjeit ajánlotta ? ahogyan erre Sena már a kezdetekkor felhívta az Octopus Összművészeti Helyszín közönségének figyelmét, s akinek neve feltehetőleg nem sok ember számára ismeretlen; számtalan zenei produkcióban hallhattuk már a hölgy egészen különleges és kivételes hangját. A szándék azonban ebben az esetben nem lehetett más, mint ami általában, amikor zenészek vershez, vagy költői szöveghez nyúlnak; minthogy kiaknázzák annak lehetőségeit, és az adott nyelvi világból kiindulva, ötvözve azt a saját zenei stílusukkal (stílusaikkal), egy egészen új hangzást hozzanak létre. Mindenki kézhez kapta a szövegeket, két nyelven, nehogy bárki is zavarba jöjjön, s a néha-néha jelentkező technikai problémák mellett, azt hiszem, szinte maradéktalanul sikerült ez a vállalkozás. Shakespeare egyszerre lehet könnyű, játékos, komoly, szívmelengető, horrorisztikus, szenvedélyes vagy épp csak elgondolkodtató ? de egyáltalán nem unalmas, semmiféleképpen sem régi, avítt. És ennek megértésében komoly segítségünkre volt az a négy zenész ott a színpadon: Márkos Albert (cselló), aki mindig valami biztos alapot adott az egyébként igencsak improvizatív játékhoz, Gryllus Samu (basszusgitár), ki a komoly hangzásért és energiáért volt felelős, G. Szabó Hunor (ütőhangszerek), akin pedig nagyon is érződött, hogy elemében van, valamint hogy otthon érzi magát minden egyes stílusban, legyen az kortárs komolyzene, jazz ? vagy bármi más. Senahangjáról, atmoszféra-teremtő képességéről nem hiszem, hogy tudnék bármi újat is írni, egyszerűen letaglózó, zseniális. A szövegek egyébként is, eredeti nyelven való elhangzásuk okán, nagyon sok lehetőséget adtak az énekesnőnek, hogy kibonthassa igazi formáját; megmutathasson indulatokat, szenvedélyeket, vágyakat, és a többiek pedig segítségére voltak abban, hogy azt az igencsak széles hangtartományt bejárhassa, amelyet egyébként is ural. A hölgy hajlamos rá, ahogy ezt eddig megfigyelhettem, hogy bárhová is kerül, átveszi az irányítást, de ? amennyiben tényleg így van ? nem hinném, hogy ez bárkit is zavarna.
Az előadás első felében még inkább a szövegek domináltak, s az első néhány szonett szinte egészben, mindenféle megszakítás nélkül folyt végig ? a zene ?csak? egyfajta aláfestésként szolgált. De aztán egyre inkább elrugaszkodtunk, mintha a kezdeti kötöttségek feloldódtak volna; a szabályok átértelmeződtek, és a szövegekből is töredékek lettek, mint ahogyan a zene is, koherens egészből átment valami másba; magára öltötte a 20. és 21. század jegyeit, zaklatottságát és nyugtalanságát, improvizatív jellegét és energiáját. És ami nagyon is fontos; a humor sem hiányzott mindebből.
