Showtime, só nélkül - LAKÁSTREND 2010

A tizenhármas ezúttal nem jött be: hiába volt sikeres az előző 12, és várhatóan lesz azért látogatottsága a tizenharmadiknak is, a Műcsarnok termei a Lakástrend idei kiállításán inkább kopárnak mondhatók, mint stílusosan szellősnek. Külföldi versenyzőknek nyoma sincs, ha a nagy design és elektronikai cégeket nem soroljuk ide; a hazaiak a jól bevált "madeinhungary" formájában most egy kisebb terembe szorultak, néhány lépésnyi térbe, és a bemutató itt sem tükrözi igazán tervezőink nemzetközi mércével mérve is magas színvonalát.

 

Szóval az a szellemes, sokoldalú felhozatal, ami két éve a Gödör-beli bemutatókkal és az egész várost átfogó "trendhecc" akciósorozattal legalább néhány napra Közép-Európa design-központjává avatta Budapestet, most nyomokban sem érezhető. Az egész rendezvény decensen megmarad a Műcsarnok falai és a szakmát sajátos módon értelmező keretek között. Nemhogy designfővárosról, de még egy tág keretbe foglalt designkiállításról sincs szó.

 

Pedig a szervezők mindent megtettek, hogy feldobják a hangulatot - egészen pontosan, hogy bulikkal pótolják a hiányzó lényeget. Ötletekkel Réz András Werk Akadémiája szállt be, a szakmai rendezvények helyett pedig divatbemutató és a divatszakma hollywoodiasított "backstage party"-ja várható, persze szigorúan zárt körben, koncertek is lesznek. De a hangsúly ilyen áttolása a bútor- és téralakításról a divatra vagy a stylist-világra nekem nem ilyen magától értetődő. Bár a trendek átfogóan kezelik az öltözködés, a lakberendezés, a design, a kiegészítők, sőt a műszaki cikkek vizuális megjelenését, és kétségtelenül ugyanazon a terepen járunk, azért a Lakástrend fő témája mégiscsak a design maradt, a lakótér alakulása, a nappali, konyha, fürdő, dolgozó, étkező, világítás, tálalás, kutyás lábtörlő és jacuzzi. És ha a kiállítás kevés, gyengécske, megoldatlan teret prezentál, az akkor sem lesz jobb, ha rányomul a divatszakma, bármilyen nívón teszi is ezt.

 

Mire számíthatunk az idei lakberendezési divatokban? Az évek óta megszokott négy vezető trendből igazán csak egyet sikerült életre kelteni, a "film noir" stílus fémes csillogású, fekete-fehér tónusai, érzéki kontrasztokkal és sejtelmes terekkel több enteriőrben is testet öltöttek. A Műcsarnok középhajójában több helyen is szépen összehangolt tárgyegyüttesek hozzák ezt a karaktert, gyártótól független, különféle funkciókhoz jól idomítható, erős trendnek tűnik. Kevésbé meggyőző a "manga", a minimalizmussal és tradícióval együtt operáló, erősen amerikanizált japáni vonal. A maradék két trendjavaslat a harmincas, illetve a hetvenes éveket idéző irány, nem sok vizet zavarnak - mintha csak azért lennének odabiggyesztve, hogy meglegyen a hagyományos négyes felosztás.

 

Az apszisban felállított négy "trendsziget" nívón alulira sikerült az idén. De az elszánt néző talál magának használható anyagot is. Nagyvonalú ötlet a falra felvitt műanyag széksor, szellemes a fotelek és kanapék sora, amelyik egy mozi nézőterét imitálja és páratlan, szürrealisztikus térélmény a Caracalla-Grohe együttműködésében létrehozott, hófehér térbe telepített fürdőszoba-installáció.

 

Szépen jelenik meg a Kare, a May-Ro, bámulatos a Sunmoon fonott-csavart bútorkollekciója és nagy dobás, hogy a Samsung Európában itt mutatja be először a 3D televízióit. Az összkép azonban szomorú. Néhány letisztult vonalú konyha és fürdő, pazar nappalik, csábító luxuságyak az egyik oldalon - csupa hiányjel a másikon. Jó ötlet a fiatal magyar ékszertervezők felsorakoztatása a "madeinhungary" részlegében, az Ivanka Beton díjnyertes könyvespolcának bemutatása, de hol az a rengeteg ötlet, problémaérzékenység, ami megállíthatatlanul árad a formatervezők ösztöndíjas kiállításairól? Vajon érdemes néhány elcsépelt trend miatt beáldozni a kreatív design hazai eredményeit?