- A Filmpartnerst férjével, Kovács Gáborral működteti. Minden filmjük sikertörténet. Az Üvegtigris (Rudolf Péter) sikere hét éve töretlen, a Fekete kefe (Vranik Roland) 2004-ben Filmszemle fődíjat hozott el, bejárta a világot, a következő évben indult nemzetközi diadalútjára Hajdu Szabolcs filmje, a Fehér tenyér, jött az Overnight (Török Ferenc), az Üvegtigris 2, a tavalyi szemlén a Kalandorok (Paczolay Béla) és a hányattatott sorsú Delta (Mundruczó Kornél), amely a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének díját. Amihez nyúlnak, jó és sikeres. Ritka ez külön-külön is, nem hogy együtt. Hogy csinálják?
- Válogatunk. Nem lehet mindent bevállalni.
- Nemigen látok mellényúlást, sőt, Cannes kimondottan nagyot szólt.
- Minden összeállt. Az egész kelet-európai térségből ez az egyetlen nagyjátékfilm volt jelen. Minden segítséget megkapott az elkészültéhez, majd a minisztériumtól, Hiller Istvántól, hogy látszódjon is. Hirdetéseket tudtunk feladni, olyan nemzetközi színvonalú fogadást finanszírozott a minisztérium, amely tovább lökte a filmet, ezen keresztül az egész magyar filmipart a maga útján. Sokan megjelentek a világból, akik számítanak, és ez az országimázsnak jót tett.
- A séma hasonló: az itthoni lanyha vagy legalábbis vegyes fogadtatású filmek külföldi karriert futnak be, számos nemzetközi díjat zsebelnek be. A Deltát lelkesen dicsérte sok külföldi kritikus, a rendezőt még a Le Monde is bemutatta.
- Lehet, hogy megosztó film, de szükség van ilyenekre is. Az alkotói filmek nem is akarnak mindenkihez szólni.
- De ha egy költő ír egy verset, amivel nem szólít meg sokakat, félreteszi. Megírta ingyen, egy papírlap, ennyi. A festő pár deka festéket, egy vásznat áldoz be, a zeneszerző némi kottapapírt. No de a film...
- ...az adófizetők pénzéből készül.
- Sok olyan önmegvalósító mozit láttam, amiről tudtam, jó, ha 500 ember megnézi. Ez luxus, nem? És luxus elpazarolnia a rendezőnek a 3-4 évente adódó anyagi lehetőséget egy ilyen munkára. Mindkét irányban nagy a felelőssége.
- Máshogy látom. Azokat a filmeket nem kellene támogatni, amelyekben nincs hozzáadott érték, csupán szórakoztatnak, és csak a közönséget viszik be. Tartsák el önmagukat. (Más kérdés, hogy kis ország lévén nálunk semmilyen film nem tartja el önmagát.) Azokat kell segíteni, amelyek fontosak, hogy megszülessenek. Nekem nem ott a választóvonal, hogy hányan nézik meg, hanem hogy milyen minőséget képvisel, mit akar, mit ér el. Az adófizetők pénzét a kultúrában a minőségre kell költeni, és arra, ami előbbre visz bennünket.
- Szívemből szólt! De nem kellene valami bevételt is termelni? Egy producer nyilván erre törekszik.
- Nagyon kellene. De nekünk az a dolgunk, hogy kilépjünk a nemzetközi piacra, és nem szabad abban gondolkodnunk, hogy ha itthon kevesen nézik meg az alkotói filmeket, akkor nem hatékony az adófizetői összeg, amit elköltöttünk rá. De, hatékony, csak nem az itthonban kell gondolkodni, hanem a világban. Ha azt veszem, mibe kerül például Tarr Béla egy filmje, és azt hányan látták itthon, rossz arányt kapunk. De ha azt nézem, a világban hányan ismerik, milyen szerepe van a filmtörténetben, lehet, hogy az ő támogatása a legkifizetődőbb. Mundruczót ma jegyzik a világban, és lehet, hogy a Delta benne marad a filmtörténetben. Nemcsak a mának és a pillanatnyi üzleti érdeknek kell megfelelni. Különösen érvényes ez az adófizetői forintokra és a kulturális támogatásokra.
- Igazán nemes hozzáállás. Ez lenne a mecenatúra, erre lenne égető szüksége a kultúrának. De ma nem ilyen a világ. A profitot nézi, a gyors megtérülést. Nem lehet könnyű úgy kérni befektetőktől pénzt, hogy azt mondja nekik: lehet, hogy sosem térül meg, de a filmet majd beírják a lexikonokba.
- Így van. Legtöbbjük sosem hozza vissza a befektetést.
- Az Üvegtigris sem?
- Az az egyetlen, amivel kerestünk. A Kalandorok bevállaltan közönségfilm, mégis olyan minőséget képvisel, ami példa értékű. Azaz én nem műfajok ellen vagy mellett török lándzsát, hanem az érték mellett, műfaji korlátok nélkül. Ennek két széle Tarr és a Kalandorok vagy a Kontroll, amely abszolút közönségfilm volt...
- ...és tarolta a díjakat mindenhol. A Kalandorokat hasonlóan jónak tartom, de sikeres itthon?
- Elindult európai útján, itthon is jót írtak róla, mégsem hiszem, hogy különösebb üzleti siker előtt állnánk vele, mégis elégedettek vagyunk.
- Min dolgozik?
- Most forgatjuk a Katapulttal Hajdu Szabolcs következő filmjét, az idei filmszemlén bemutatjuk Vranik Roland új moziját és belevágunk egy olyan elsőfilmes projektbe, amely tisztán magánpénzből indul el. Ez Köves Krisztián új filmje.
- Elsőfilmest hogy választ egy producer?
- Megérzés, hit alapján. New Yorkban és Los Angelesben, angolul forog a mozi, a világpiacot szeretnénk megcélozni. Az alkotók nem pénzt kapnak, hanem tulajdonrészt a filmből. Új utakon járunk. Van még egy munkánk: Forgách Péter készít dokufilmet Hunky blues címen, amit jövőre a New York-i Magyar kulturális év keretében fogunk bemutatni. A magyarok kivándorlását dolgozza fel '45-ig. Forgách Péter (aki idén nyerte el az Erasmus-díjat) művei nagy érdeklődést keltenek a világban. Szóval nem unatkozunk...
