A juntamozgalomhoz csatlakozó 7 venezuelai tartomány képviselőinek kongresszusa (1810. V. 25.) Caracasban kinyilvánítja Venezuela teljes függetlenségét. A kongresszust Simon Bolívar és Francisco de Miranda hívta össze. Bolívar és Miranda vezető szerepet töltöttek be a dél-amerikai kreolok (az európai bevándorlók leszármazottai) spanyol uralom elleni függetlenségi harcában. A kongresszus tagjai kidolgozzák az alkotmányt, amely december 21-én lép életbe. Az alkotmány a hatalom megosztására törekszik: a törvényhozást, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást külön szervekre bízza. A választójog lépcsőzetesen épül ki. Spanyolország a függetlenségi nyilatkozatra tengeri blokáddal válaszol, ami Venezuelát elvágja a külkereskedelemtől. Az új állam nem tudja legfontosabb kiviteli cikkeit - kávét és a kakaót - eladni, és le kell mondania a feltétlenül szükséges közellátási cikkek és fontos hadianyagok beszerzéséről is. Az adójövedelem drasztikusan csökken, a kormány fizetési nehézségekkel küzd. A hivatalnokokat és a katonákat csak papírpénzzel tudják fizetni, aminek értéke állandóan csökken. Növekszik az általános elégedetlenség. A katonai helyzet is feszült. Valencia városát, amely átállt a királypártiakhoz, csak nagy nehezen sikerül visszafoglalni; a royalisták megszállva tartják Guayana tartományt és az Orinoco torkolatvidékét, és már Caracast fenyegetik. A színes bőrű alsó rétegek nagy része a királypártiakhoz csatlakozik és a republikánusok ellen harcol.
