Sinkó László tárlatának első és második termében a Jelenségek című sorozat és az ehhez készült vázlatok kaptak helyet. A műalkotások mellett szereplő vázlatok egy-egy mű alakulásának korábbi fázisát mutatják meg. Sinkó István munkamódszerét a képek réteges felépítése jellemzi, ám a szokásostól eltérő módon ő műfajokat, módszereket és eljárásokat helyez egymásra.
A művek kiindulópontja mindig egy fotó: egy alakról, fény- vagy árnyékjelenségről, formáról. Az A4-es méretű nagyítást követően a művész beledolgozik a képbe: formákat helyez el benne, belenagyít vagy újrakomponálja. Az így létrejött vázlatból nyomdai print készül vászonra, erre pasztellel vagy festékspray-vel kerülnek fel gesztusok, és így megszületik a kép.
A kiállítás harmadik termében A Japánkert árnyai című, 2019-ben készített sorozat nagy méretű vásznai kaptak helyet, melyek a Jelenségek sorozat egyfajta előzményeként szerepelnek a tárlaton. Sinkó István több önálló kiállításon mutatkozott már be Magyarországon és külföldön – Németországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Belgiumban – egyaránt. Munkái több hazai köz- és magángyűjteményben szerepelnek.
Sinkó István 1975-től oktatott általános iskolákban, majd 2006-tól a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol 2013-tól a festő szakosztály vezetője lett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) múzeumpedagógiát tanított, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárképző szakán mentortanár is volt. 1980-tól a Gyermek- és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely (GYIK Műhely) tanára, 2003-tól a vezetője. 1995 és 2006 között vezette a Műcsarnok múzeumpedagógiai csoportját.
Rendszeresen közöl művészetkritikai írásokat, két könyve és több tanulmánya jelent meg művészetpedagógiai témában. 2018-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti tagozatának művészetpedagógusi különdíját.
Nyitókép forrása: Műcsarnok
