A darab fő- és egyetlen szereplője De Sade Márki, akit Zeck Júlia formál meg. Interjú vele és Kovács András rendezővel.

Miért nyúltatok ehhez a témához?

A hatalomról akartunk beszélni, valami olyan figurán keresztül, aki nehezen találja helyét a társadalomban. Mi is nehezen találjuk a helyünket, és ennek főként az az oka, hogy nehezen viseljük, amikor valaki dominálni akar. Sade kiröhögte a nála hatalmasabbakat. Számunkra ez példaértékű. Különleges élmény Sade írásait olvasni: csupa elítélendő, borzasztó dolgot állít, amin az ember felháborodik, hogy aztán a következő oldalon már egyetértsen vele. Sade bárkit képes meggyőzni a maga igazáról, hogy aztán hülyére vegyen és leleplezze, hogy amiről az imént meggyőzött, az képtelenség. Filozófus, aki a szörnyeteg szerepkörében tetszeleg.

Pornóba csomagolja a mondandóját, csak azért, hogy meghallgassák.

Gondolkodni tanít és rácsodálkoztat arra, hogy milyen manipulatív a körülöttünk lévő világ, és mennyire könnyen átejthetőek vagyunk. Sade olyan figura, akit szívesen látnék az utcán, vagy kávéházakban. Egy humoros, művelt értelmiségi, akivel nem lehet packázni.

A darab alapanyagai nagyon nehéz irodalmi, filozófiai szövegek, amelyek mindegyikéhez külön helyzeteket kell teremtenünk, hogy elmondhatóak legyenek. Ezeket a helyzeteket a színészből kell kibontanunk, egy csapongó, szinte skizoid figura alakváltásain keresztül. Ez közös munka, és nagyon nehéz. Főként a színész számára borzasztó kimerítő. Mivel az előadásunk szerint a közönség és a színpadi helyzet is a márki víziója, meg kell találnunk egy olyan megszólalási módot, ami elég érthető, ugyanakkor elég groteszk is ahhoz, hogy vízió legyen. 

Rendező és színésznő az életben férj és feleség. Hogyan dolgoztok együtt a próbafolyamat alatt?

Először kollégákként figyeltük egymást a színpadon. Gyakran vitáztunk szakmai kérdésekről, így még mielőtt a magánéletünkben is egymásra találtunk volna, már folyton a színházról beszélgettünk. Egy idő után biztosak voltunk benne, hogy szeretnénk valamit csinálni közösen. Ez most két produkcióval is megvalósulni látszik, az egyik, a Sírig tartsd a Sade! című, amit december 17-én mutatunk be az Óvóhelyen, a másik, a Kert munkacímű előadásunk, ami egy új magyar dráma ősbemutatója is lesz egyben. Utóbbira az évad végén kerül sor az RS9 Színházban, ezt most írja Kovács Dominik és Kovács Viktor. Mindkét előadás megvalósítását a Manna Produkció is támogatja.

De Sade márki figurája még egy férfi számára is kihívás, nőként még izgalmasabb és nehezebb feladat. Hogy birkóztál meg vele?

Soha nem volt dolgom ilyen nehéz szereppel. Nem adja könnyen magát, menekül, mintha attól tartana, hogy beskatulyázom. Nehéz megragadni őt, elmerészkedni vele a borzalmak birodalmába, ahol minden megkérdőjeleződik és a feje tetejére áll. Végig kell gondolnom az ő gondolatait, amihez merészségre van szükségem.

Fotó: Köő Adrien