Sodró Eliza: Minden széthúzásnak, megosztottságnak végül a legkiszolgáltatottabbak isszák meg a levét
Hármas ünnepet ültek a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban szeptember kilencedikén. A teátrumban kapott helyet az Országos Színházi Évadnyitó Gála, megnyitották a színház ünnepi évadát, és átadták a Kaszás Attila-díjat is, melyet idén Sodró Eliza vehetett át.
A péntek esti díjátadó ünnepélyen Sodró Eliza vehette át a Kaszás Attila emlékére alapított szakmai elismerést a debreceni Csokonai Nemzeti Színház – Csokonai Teátrum nagyszínpadán. A 2008-ban Pokorni Zoltán és Szűcs Gábor kezdeményezésére létrehozott díj olyan színészek teljesítményét ismeri el, „akik nemcsak a színpadon, hanem a társulatban is összetartó erőt képviselnek – ahogyan maga Kaszás Attila is tette” – hangzott el a gálaműsor és díjátadó elején.
A program kezdete előtt sikerült néhány szót váltani az idei jelöltekkel, akik akkor még nem tudták, hármuk közül ki veszi majd át az elismerést.
Csathó Norbert, aki az első körben társulata, az egri Gárdonyi Géza Színház közössége javaslata alapján került az idei esélyesek közé, azt mondta, hogy csak idefelé tartva gondolt bele igazán, milyen óriási dolog, hogy a díj jelöltje lehet. Hatalmas megtiszteltetés, hiszen erre a díjra saját társulata javasolta, ahol „felnőtt”, és a második körben is színészek választották ki a három művészt, akire végül a közönség szavazhatott.
„Önmagában az a nyeremény, hogy a három kiválasztott egyike lehetek.”
A színművész hozzátette, hogy mivel színészként több emberhez tud eljutni, több csatornát tud megnyitni, azt is kötelességének érzi, hogy jó ügyek mellé álljon. Ilyen ügy számára a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése. „Ebben sokat segít a drámapedagógia, és mi magunk is azzal, hogy például jótékonysági koncerteket, előadásokat szervezünk számukra. Arról szól ez a szakma, hogy segítsünk másokat.”
Bakonyi Csilla, a tatabányai Jászai Mari Színház művésznője szintén azt emelte ki a díjátadó előtt, hogy ezen a napon már mindhárman győztesnek érzik magukat. Bármelyikük kapja meg végül a szobrocskát, együtt örülnek a sikerének.
Sodró Eliza még hozzátette, hogy a színház csapatjáték, és ez az elismerés valójában magára a színházra hívja fel a figyelmet.
Az ünnepi műsor Erkel Ferenc nyitányával kezdődött a teátrum színpadán a Kodály Filharmonikusok előadásában, majd Ráckevei Anna olvasta fel Jókai Mór sok tekintetben máig érvényes üzenetét, mellyel az író a színház 160 évvel ezelőtti megnyitását köszöntötte. Ezt követően Molnár Levente énekelte el Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriáját, utalva arra is, hogy ez a nemzeti jelképpé vált zenemű hangzott fel először a teátrum megnyitó ünnepségén.
Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere kezdte az üdvözlő beszédeket a program következő részében. A városatya a művészek méltatása mellett egy aznapi hír jelentőségét is hangsúlyozta. Kedd délután jelentette be ugyanis Debrecenben Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter, hogy a Csokonai Nemzeti Színház kultúrstratégiai intézményként működhet tovább – ilyen minőségben elsőként a nem fővárosi intézmények közül.
A következő megszólaló Vadász Dániel, a Csokonai Színház megbízott igazgatója volt, aki a Kaszás Attila-díj szakmai, közösségi erejét emelte ki.
Végül Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára lépett színpadra. Beszédében kiemelte a színház, a kultúra közösséggazdagító erejét: „Hisszük, hogy amikor hazánk jövőjét formáljuk, különösen fontos, hogy olyan értékekre építsünk, amelyek szoros köteléket fonnak közöttünk, és lelki kapaszkodót nyújtanak közösségünknek. Éppen ezért a kulturális kormányzat elkötelezetten támogat minden olyan kezdeményezést, amely a haza építését, a magyar nemzet lelki gazdagodását és kulturális örökségünk megőrzését szolgálja. A Kulturális és Innovációs Minisztérium részéről kiemelt figyelem övezi a Kaszás Attila-díjat is. Évről-évre támogatja a kezdeményezést, mert azonosul szakmai, közösségépítő és értékteremtő üzenetével.”
Ezután a színpadon felolvasták a jelöltek laudációit, majd a velük készített filmek levetítése után Novák Irén átadta a közönség szavazatai alapján az idei jelöltek közül kiválasztott nyertesnek, Sodró Elizának a díjat szimbolizáló szobrot.
A Radnóti Színház művésze kezében tartva Paulikovics Iván szobrászművész márványból és bronzból készült kisplasztikáját, először tréfásan arra utalt, hogy nem éri meglepetésként a szobor súlya. Már van otthon egy példány, amit párja, Rusznák András kapott néhány évvel ezelőtt. Komolyra fordítva a szót elsőként anyaszínháza, a Radnóti társulatának mondott köszönetet, melynek idén már tizedik éve a tagja, és ahol otthon érzi magát. Gratulált művésztársainak, Bakonyi Csillának és Csathó Norbertnek is.
Majd azzal folytatta, hogy a Kaszás Attila-díj nagyon fontos, és különleges jutalom, ami nemcsak a színészi munkát, hanem a közösségért vállalt fáradozásokat is elismeri. Ezért gondolja, hogy a díjat a kezében tartva is a szakmája érdekében kell szót emelnie. Amikor korábban ezen gondolkodott, kereste azokat a szavakat, „amelyek hatására majd mindenki egymásra talál és kibékül”, de ilyen varázsigéket végül nem talált. Viszont amit végül megfogalmazott, azzal nehéz vitába szállni:
Figyeljünk azokra, akik a pálya szélére sodródtak, figyeljünk oda a pályakezdőkre, becsüljük meg az időseket, támogassuk a függetleneket. Mert minden széthúzásnak, megosztottságnak végül a legkiszolgáltatottabbak isszák meg a levét”
Fotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu