Sofi Oksanen újabb megrázó és átütő erejű regényt írt nőkről, a női test és a hatalom összefonódásáról és a nők lehetőségeiről egy olyan korban és helyen, amikor és ahol mindent áthat a korrupció. A kutyafuttató Ukrajna függetlenségének idején játszódik a 2000-res években, amikor sok nő a meddőségi ipar kizsákmányoló hálójában próbál boldogulni.

A kutyafuttatóban a modern Helsinki összefonódik a posztszovjet ukrán világgal: a keleti korrupció táplálja a Nyugat mohóságát, e két világ kereszteződésében két nő áll. A hűség, a szeretet és a megtört bizalom története a regény, amelynek hátterében hatalmi harcok dúlnak befolyásos családok és a nemek között. Egy olyan világba pillantunk be, amelyben a női test életet adó képessége jövedelmező árucikké válik.

Az üzletszerű béranyaság és petesejtadományozás témáit Oksanen már előző, Norma című regényében is érintette. „Felfigyeltem e nők helyzetére, akik eladományozzák másoknak a petesejtjeiket és azt akartam, hogy az emberek halljanak róluk” – mondta a szerző. Elárulta: nagyon érdekelte a donorok szempontja, de nemcsak az övék, hanem mindenkié, aki benne van ebben a bizniszben és mozgatja a szálakat. A regényt 2016-ban kezdte el írni, de a téma már korábban is mozgolódott benne.

A beszélgetés online hangzott el
Forrás: Margó Facebook

Oksanen elmesélte, hogy Ukrajnában rendkívül olajozottan működik a meddőségi ipar. Az ottani törvények e tekintetben rendkívül liberálisak és a külföldi párok számára olcsó lehetőségnek számít innen „megrendelni” a gyermeküket. Az itt élő nőknek pedig jó pénzt jelent eladni a petesejtjüket vagy béranyává válni. Azonban hiába működik minden ennyire olajozottan, az iparág létezése mégis számos etikai problémát és morális kérdést vet fel.

A szolgáltatás ugyanis, amit az ukrán nők nyújtanak, maga az emberi élet.

És ugyan bőségesen megfizetik őket – és mégis ők azok, akik mindent elveszítenek… 

A béranyák nem dönthetnek a bennük növekvő magzatról. Sőt: ha bármilyen egészségügyi probémájuk fakad a 9 hónap alatt vagy után, azért sem tehetnek senkit felelőssé. Megeshet, hogy ezután nekik nem lehet saját gyermekük, vagy hogy a terhesség során valami olyan egészségügyi károsodás éri őket, ami egész későbbi életüket negatívan befolyásolja.

A kutyafuttató felvázolja az iparág működését is. A nők egy kérdőíven nyilatkoznak a családjuk betegségeiről, mentális zavaraikról. Azonban ezekről olykor ők maguk sem tudnak biztosat. Így a gyermeket váró pár számára is jelent némi kockázatot az ilyenfajta babavállalás.

A könyv magyar fordításának borítója

Sofi Oksanen elárulta: a düh és a harag segíti az írói folyamatot. Ha egy téma lelkileg mélyen érinti, arról könnyebben tud írni. „Egy regény elkészülése egyébként is több éves folyamat, ezért mindig tudnom kell, hogy elég fontos-e az adott téma, hogy megérje vele foglalkozni” – tette hozzá.

A szerzőt érdeklik a történelem és a közelmúlt eseményei. Azonban szerinte az is fontos, hogy a múltbeli események és a jelen között megtalálja a kapcsolatot, mert csak így tud eljutni az olvasókhoz. A kutyafuttató is a kétezres években játszódik, de a jelenre is kihatása van. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik béranyától születtek? Mit kezdenek a származásukkal? Jelent-e majd traumát a későbbiekben, hogy mást hív anyának, mint aki megszülte őt? Egyáltalán:

van-e joga megtudni, hogy a szülei hogyan jutottak hozzá?

A kutyafuttató egy olyan korban és helyen játszódik, amikor és ahol mindent áthat a korrupció. A kétezres évekbeli Ukrajnában a 2014-es forradalom előtt a mindennapi élet szerves része volt a megvesztegetés. Az emberek az egyszerű, hétköznapi ügyeiket is csak úgy tudták elintézni, ha lefizettek embereket vagy meghamisítottak bizonyos dolgokat. Az ukrán társadalomban mélyen gyökerezik a korrupció, nehéz tőle szabadulni, állapította meg Oksanen.

Regénye megrajzolja a mai Ukrajna politikai terepét is. Ezekben a részekben a szerző meglehetősen kíméletlen és szókimondó, de szerinte ez nem kockázatos. „Finnországban, ahol élek, tiszteletben tartják a véleménynyilvánítás szabadságát”. Szerinte fontos megmutatni azt, hogy Ukrajna gazdag ország lehetne. Természeti adottságokban és történelmi kincsekben egyaránt gazdag, azonban a hatalmasok mindent elloptak, ezt nyögi most is az ország.

Sofi Oksanen 2014-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. A képen Tarlós Istvántól vette át a Budapest Nagydíjat
Fotó: Majtényi Mihály/budapest.hu

A regény érinti az ukrán modellipar kérdését is, sőt beszámol arról az esetről, amikor az amerikaiak által küldött sertésinfluenza vakcináról elterjesztették, hogy káros, hogy a helyi gyártók saját oltóanyagát vásárolják meg. A beszélgetésen Oksanen kihangsúlyozta, hogy ukrán népben van egy általános bizonytalanság a külföldről érkező oltásokat illetően. Korábban sokszor előfordult, hogy az oroszoktól kapott anyagok nem voltak jók. E bizalmatlanság miatt tombol az országban az oltásellenesség is, az egészségügyi dolgozók pedig gyakran állítanak ki hamis oltáskönyveket. 

A kutyafuttató tavaly decemberben jelent meg Finnországban, nemzetközi turnéját 2020 tavaszától tervezték. Azonban ezt is, mint minden mást, el kellett halasztani a következő évre. Az első fordítások tavasszal jöttek volna ki, ma már ezekből több mint 10 lenne. Végül egyelőre csak 3 valósult meg. A magyar fordítás a harmadik.

A könyv kapcsán terveztek még egy Sofi Osanen túrát is. Ennek során be lehetne járni a regény helyszíneit és meg lehetne ismerni az ukrán konyhát, természetet és az ott élő embereket. Azonban ezeket az utazásokat is csak a járvány után tudják megszervezni.

A beszélgetés a Margó Fesztiválon hangzott el október 15-én.

Nyitókép: Toni Härkönen