Az ütközetet Sir Douglas Haig brit főparancsnok rendelte el a flandriai áttörés reményében. A hivatalosan Harmadik Ypres-i csatának nevezett összecsapás fő célja az volt, hogy a német vonalak áttörése után a belga partokat elérve elfoglalják a német tengeralattjárók egyik legnagyobb központját. A szövetségesek támadását kéthetes bombázással készítették elő, amelynek során 3000 nehézágyú négymillió lövedékkel árasztotta el a német vonalakat.
Július 31-én aztán a csapatok megindították a támadást, amely napok alatt befulladt, miközben a folyamatos eső sártengerré változtatta az ütközet helyszínét. A mocsár olyan mély lett, hogy szinte minden támadást és előretörést lehetetlenné tett.
A naponta közel 2000, összesen negyedmillió szövetséges életet követelő ütközet novemberig tartott, amikorra összesen nyolc kilométer előrehaladva a britek elfoglalták Passchendaele városát, amely aztán megfelelő kifogást jelentett számukra a támadás lefújásához.
A hétvégén az évforduló alkalmából II. Erzsébet angol királynő személyesen utazott a helyszínre, ahol a Menin kapunál a Nemzetközösség 54896 katonájának nevét megörökítő diadalívnél emlékezett, majd a közel 12 ezer brit végső nyughelyéül szolgáló Tyne Cot melletti temetőt is felkereste.
