A 18 füzetből álló, több mint 3000 oldalas, kézzel, cirill betűkkel írt napló 1991. június 29-től 1996. november 28-ig tartalmaz bejegyzéseket. Van azonban egy igen komoly "lyuk": 1995. január 29. és július 14. között nem tartalmaznak írást a füzetek. Ez az időszak kulcsfontosságú lenne, hiszen a boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én vonultak be a kelet-boszniai Srebrenicába, ahol 8 ezer muzulmán bosnyák fiút és férfit mészároltak le.
Különböző elméletek vannak arról, hogy vajon miért hiányoznak a bejegyzések éppen ebből az időszakból. Egyesek szerint elképzelhető, hogy a naplóból kitépték a vonatkozó oldalakat. Mások azt gyanítják, hogy a Srebrenicára vonatkozó feljegyzéseket szándékosan titokban tartják, mert azok nyugati politikusokat és közvetítőket kompromittálhatnak - írta a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap.
Szerbia májusban átadta a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (NT) az írásokat, amelyeket a testület szeretne bizonyítékként használni Radovan Karadzic volt boszniai szerb vezető perében és más szerb vádlottak ellen. Mladic naplóinak egy részét az NT hozta nyilvánosságra, egyes bejegyzések Belgrádban szivárogtak ki. Az írásokból kivonatokat közöltek a szerb, a horvát és a bosnyák lapok. Egyes részletekből kiderül, hogy a boszniai Szerb Köztársaság politikusai, köztük Radovan Karadzic és a fivére, Luka miként gazdagodott meg a háború alatt a benzincsempészetből. Egy bejegyzésében Mladic mindkettejüket azzal vádolta meg, hogy üzemanyagot loptak és értékesítettek abból a szerbiai készletből, amelyet a boszniai szerb hadseregnek szántak.
Súlyos terhelő állításokat tartalmaznak a naplók a Hágában perbe fogott Jovica Stanisic, korábbi szerb titkosszolgálati vezetőre nézve. Mladic közvetlen kapcsolatba hozta őt olyan szerb félkatonai csoportokkal, amelyek Horvátország keleti részén és Boszniában háborús bűnöket követtek el. Egy bejegyzés részleteket tartalmaz a Slobodan Milosevic akkori szerb államfővel tartott találkozóról is, amelyen szóba került egy boszniai fegyver- és lőszergyár átköltöztetése Szerbiába, a boszniai szerb hadsereg ellátása, illetve tisztjeinek kifizetése.
Mladic jegyzeteiből világossá válik, hogy a boszniai szerbek és a boszniai horvátok többször is összefogtak a bosnyákok ellen. Az egyik bejegyzésben Mladic a boszniai horvát hadsereg tisztjeivel folytatott találkozójáról írt, amelyen megegyezés született tűzszünetről, fegyver- és üzemanyag-szállítmányokról, illetve bosnyákok elleni közös katonai akciókról. Egy 1993. július 8-i bejegyzés szerint a boszniai horvátok több mint egymillió német márkát fizettek ki fegyverekért és "egyéb szolgáltatásokért". A pénz Zágrábból érkezett. Mladic egy olyan találkozóról is beszámol, amelyen Jozo Martinovic akkori horvát pénzügyminiszter is részt vett.
1992. október 5-én Mladic Slobodan Praljakot, a horvát hadsereg egyik magas rangú tisztjét idézte. Praljak kifejtette, hogy a horvátoknak nem érdekük a szerbekkel háborúzni, a valódi veszélyt a muzulmánok jelentik. Más boszniai horvátokhoz hasonlóan ő is a bosnyákokat tekintette fő ellenségnek, akik ellen a boszniai szerbekkel közösen kell harcolni.
A Hágában szintén perbe fogott Praljak a találkozón azt is kijelentette: "jó úton járunk afelé, hogy Alijat (Izetbegovic akkori boszniai elnököt) rávegyük Bosznia felosztására (...). Az az érdekünk, hogy a muzulmánok egy saját kantont kapjanak, ahova átköltözhetnek". Mladic beszámolója szerint Praljak lakosságcserét követelt, a horvátok elköltöztetését a Vajdaságból.
Mladic feljegyzései szerint Radovan Karadzic, a szerb köztársaság akkori elnöke azt követelte: nyújtsanak segítséget a boszniai horvátoknak, hogy ezzel rákényszerítsék a muzulmánokat Bosznia felosztására. Erre az hangzott el, hogy "az összes (muzulmánt) felajánlottuk a horvátoknak, de Tudjman (akkori horvát elnök) azt mondta, vigyétek őket ti". A szövegből nem derül ki, hogy ezek Milosevic, vagy Karadzic szavai voltak-e.
A naplókkal kapcsolatban mindenképpen különös, hogy egy olyan tábornok, mint Mladic vajon miért készített több éven át, minden részletre kiterjedő, több ezer oldalas jegyzeteket az eseményekről és találkozóiról. Felmerül a kérdés, hogy mikor írta a naplót: a boszniai háború idején vagy csak évekkel később. Jogos kétségek merülhetnek fel a szöveg valóságtartalmát illetően is. Kérdés, hogy valóban minden úgy történt-e, ahogy azt a tábornok leírta, mi az, amit meghamisítottak, és milyen céllal. Azok a kijelentések, amelyeket a máig szökésben levő Mladic mások szájába ad, vajon csak kitalálások, vagy pedig esetleg évekkel később, a saját érdekeinek megfelelően elferdítette őket.
Az is rejtélyes, hogy a naplót miért csak februárban találták meg, hiszen Mladic feleségének lakását már korábban is átkutatták. Most még nehéz felbecsülni, mekkora értékkel bírnak a jegyzetek az ENSZ-törvényszék előtt, és hogy tartalmaznak-e valamelyik vádlott perében felhasználható részleteket. Egyelőre a több mint 3000 oldalból csak kevés került nyilvánosságra, és az újságokban megjelent naplóbejegyzések helyenként nehezen érthetőek, összefüggéstelenek, olykor ellentmondásosak. A jelek szerint a napló nagy része elsősorban a történészek érdeklődését keltheti fel.
