Milyen világba viszi a nézőt az előadás?
Olyan világba, amilyenben mindig is éltünk. Az ember aligha változott az elmúlt kétezer évben. A történet egy vidéki kisvárosban játszódik, a háború előtt. Barta 1913-ba helyezi, a kecskeméti előadás rendezője, Bezerédi Zoltán 1940-be, de játszódhatna a 30 éves háború, vagy akár a napóleoni háborúk előtt is. A konfliktus egyik forrása, hogy a Szalay család egy vidéki kisvárosban, annak is a legszélén él, mivel a családfő - aki 43 évet húzott le a köz szolgálatában - csendre és nyugalomra vágyik. Vidéken van jó levegő, viszont nincsenek partiképes fiatalemberek, ami igen kellemetlenül érinti a három, eladósorban lévő Szalay-lányt. Ám a Papa - mint a férfiak jelentős többsége - mindent a saját kényelmének rendel alá. A szerző irgalmatlanul keményen leleplezi a férfiak hibáit, ugyanakkor rendkívül mélyen belelát a női lélekbe. Ha csak tehetem, megnézem azokat a jeleneteket is, amelyekben nem vagyok benne, mert olyan csengő, gyönyörűséges mondatok hangzanak el, és olyan mély helyzetek alakulnak ki, hogy egyszerre érzem magam a Marianna-árokban és a Himalája tetején.
Mit és miért csinálnak másként a férfiak és a nők? Mit mesél erről az előadásból?
Mindent a nők döntenek el! Látszólag kiszolgáltatottak, valójában harcolnak. Kevernek, kavarnak, és megfőzik a környezetüket. Közben persze áldozatok is, becsapva érzik magukat, hadiözvegyekké és vígözvegyekké lesznek. Hadd olvassak fel egy részt a negyedik felvonásból: "Az életben együtt jár a szép meg a csúnya, a finom és a durva, a jó és a rossz. És aki mindig csak az egyiket várja, az bolond." Szerintem erről szól a darab. A sors ajándéka, hogy ezt a munkát éppen most kaptam, mégpedig Kecskeméten.
Milyen mintát ad a lányainak a drága Papa?
Joviális, kedves, szeretetreméltó fickó, akit nem vesznek túl komolyan a lányok. Nem hibáztatják, elfogadják, hogy vidéken akar élni, csak azt nem értik, hogy nekik miért kell eltemetniük magukat távol a világ zajától. Olyanok, mint a fiatal kanca, amelyik vágtatni szeretne, de a zsoké visszafogja.
És milyen mintát ad a Papa és a Mama házassága?
Ebben kicsit sematikus Barta, amennyiben a Papát és Mamát turbékoló galambpárnak ábrázolja. Azt hiszem, a próbafolyamat alatt több csókot és kézcsókot adtam Réti Erikának, mint a feleségemnek 40 év alatt. Olyan nagy a harmónia, hogy legfeljebb cimbalommal lehetne kísérni. Aminek egyik oka, hogy a Mama igen okos asszony, aki mindig egy kicsit butábbnak tetteti magát, mint a férje. A nők bölcsebbek, okosabbak, praktikusabbak, melegebbek, mélyebbek, szebbek, ugyanakkor céltudatosabbak, mint a férfiak, és sokkal inkább átlátnak a szitán. Aki nem tud "nőül", annak különösen ajánlom az előadást, mert ebből megtanulhat, legalább alapfokon.
A párkapcsolatok, a női szerepek átalakultak az elmúlt száz évben. Ezt is túléli Barta darabja?
Sőt, soha nem volt aktuálisabb! Olyan korban élünk, amikor mindenki szebbnek, jobbnak akarja mutatni magát, mint amilyen. Még nagyobb autó, még egzotikusabb utazás, még több diploma? Ez a darab viszont olyannak mutatja az embert, amilyen - ha tetszik, ha nem. Kíméletlen tükör. Azt mondod, feminista vagy? Azt mondom, ki vagy szolgáltatva a vágyaidnak. Hogy is énekelte Psota Irén a Koldusoperában? "Leköt a szexuális szolgaság." A különbség csak annyi, hogy ki milyen civilizáltan tudja uralni a vágyait. De az ember nem változik. Működik a kémia.
Rákász Judit
Fotó: Walter Péter
