A sors sakktáblája

Egyéb

Bozsik Yvette gondolkodás nélkül A varázsfuvola mellett döntött, amikor a Mozart-évre készülődve a Nemzeti Táncszínház megkereste. Azóta elmélyülten tanulmányozta az operát és sok-sok feldolgozást nézett meg, mert egy új előadáshoz vezető úton mindig így teszi meg az első lépéseket. Majd előbb-utóbb megérkezik egy útkereszteződéshez, amelyiknél a saját ösvényét választja, hiszen számára az útnak is csak akkor van értelme, ha a végén valami eredetit tud mondani a közönségnek.

 

- Számomra a sokrétűség elsőrendűen fontos, A varázsfuvolában pedig számos fonal követhető. Mindig is szerettem a mesét, a titkokat, a humort és a mélységet - Schikaneder szövegében pedig mindez megvan. A nagy kérdés tehát az, hogyan tudom majd a különféle rétegeket egyszerre megjeleníteni úgy, hogy megmaradjon közöttük az egyensúly. De az is lehet, hogy a mérleg mégis elbillen, és az előadás végén egy felkiáltójel vagy egy kérdőjel marad. Úgy látom, hogy a darabban a misztikumon túl ott van a rejtett szexualitás. Az utóbbi végighúzódik az operán, eddig mégis csak ritkán domborították ki. Ahogy más munkáimra is jellemző, nem félek ettől a nehéz - mert igencsak közismert - témától.

 

- A szakirodalom gyakran emeli ki a jó és a rossz küzdelmét mint A varázsfuvola központi témáját. Érdekes, hogy ezt nem említette.

 

- A jó és a rossz küzdelme nem egyszerű dolog. Azt szeretném megmutatni, hogy a kettő között sajnos még nem tanultunk meg különbséget tenni, mert ha erre képesek lennénk, már réges-rég másképp működne a világ. Mind a két oldal egyszerre él bennünk, és gyakran nem mi döntjük el, hogy egy adott pillanatban melyik domináljon. Ki vagyunk szolgáltatva. Nekem például az Éj Királynője rokonszenves, mert emberi problémái vannak. Felveti bennünk azt a kérdést, hogy van-e egyáltalán bátorságunk az őszinteséghez, vagy inkább álarc mögé bújunk, mert úgy könnyebb. Azt nem fogom kimondani az előadásban, hogy mi a jó és mi a rossz, de azért megpróbálom kellő átgondoltsággal elmondani a véleményem.

 

- A programfüzetben az olvasható, hogy a koreográfia német expresszionista filmek stílusából merít ihletet.

 

- Ez abból adódott, hogy az előadásban egyfajta szigorúságot és fegyelmezettséget szeretnék éreztetni. A produkció látványos lesz, de nem túlburjánzóan tarka. A varázsfuvola miatt ugyanis elég behatóan tanulmányoztam a szabadkőműves szimbólumokat. Feltűnt, hogy geometrikusan mennyire szabályosak. Ez főleg a díszletben és jelmezekben lesz látható, de a mozdulatok formájában is. Így jutottam el a német expresszionizmus elemeihez: erőteljes kontúrok és árnyékok, a fehér és a fekete éles ellentéte. Mint egy sakktáblán, amelyiken a sors mozgatja a figurákat. Természetesen sok minden változhat a próbák folyamán, mert a másik ötletem az volt, hogy cirkuszba helyezzem a darabot. Egy pár titok azért még hadd maradjon az enyém...

 

- Sok szó esett már arról, hogy az egyes hangnemeknek milyen jelentése van Mozart zenéjében. A tánc nyelvére fordítva lesznek-e olyan mozdulatok, amelyek meghatározott karakterekre vonatkoznak, illetve meghatározott szimbólumokat rejtenek?

 

- Biztosan lesznek. A táncosokat eleve úgy választottam, hogy az általuk ábrázolt karakterek egyes vonásai a személyiségükben is meglegyenek, vagy legalább harmonizáljanak azokkal. A három hölgy például magasabb lesz, keményen fognak mozogni. A három fiút viszont szőke, hosszú hajú, angyalszerű lányok alakítják. Az is biztos, hogy a Papagenót alakító Vati Tamás groteszken fog mozogni, Góbi Rita pedig apró termetével, göndör, vörös hajával egyszerűen született Papagena. Első olvasatra nőgyűlölő darabnak tűnhet föl A varázsfuvola, de ebben a kérdésben is szeretnék meglepően állást foglalni. Ne feledje, semmi sem egyértelmű!

 

Érdekes lenne megszámolni, hogy eddig világszerte hány Varázsfuvola-feldolgozást vittek színre az 1791. szeptember 31-én megtartott ősbemutató óta. Vagy azt, hogy hány tanulmány keletkezett a daljátékról, mi mindent fedeztek fel a partitúrát elemző zenetudósok és a szimbólumokat kutató történészek, irodalmárok. Mozart csupán két hónappal a bemutató után halt meg, de azt még megérte, hogy művét egyre nagyobb sikerrel játsszák. Bozsik Yvette most egy új fejezetet nyit a közönség eme kedvencének meseszerűen végtelen történetében