A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport virtuális kiállításában a 17. századi betegségek, járványok, a korai halálozás, a választás lehetősége és a sors kereke alakítja a főszereplő életét.

A Sorsfordító interaktív családtörténeti játékban a látogató egy 17. századi arisztokrata vagy egy 18. századi polgár bőrébe bújva találja magát szemben a korszakra jellemző mindennapos problémákkal, miközben a nagy életszakaszok végén a sors kereke hoz döntést sorsáról. A hősök és hősnők, akiknek alakját a játék során magukra ölthetik, kitaláltak, de történeteik egykor élt emberek hiteles életrajzain alapulnak.

A múzeum honlapjáról elérhető kiállításon arra a kérdésre kereshetik meg a választ a látogatók, hogy mi mindent tartogatott volna számukra a sors egy másik korban.

Az élet hét állomását játékos formában végigjárva öregedhet meg a játékos, aki újjászülethet mint csecsemő, lehet kisgyermek. Ha felépül a gyermekbetegségekből, serdülőként folytatja életét. Ifjúként a családalapítás, pályaválasztás kérdéseivel kell megbirkóznia, amelyeken túljutva megállapodhat, és továbbhaladhat a számára kiszabott úton. Lehet akár hittérítő szerzetes vagy hős hadvezér, családjáért imádkozó apáca vagy gondoskodó édesanya. Végezetül, ha megéri az öregkort, eljut a hetedik állomásig, megvénülve búcsúzhat a földi világtól.

A Sorsfordító kiállítás újfajta kísérlet, amely egyesíti magában a számítógépes játékok és a virtuális kiállítások vonásait. A kiállítás térbeli bejárhatósága miatt egyrészt olyan kapcsolatokat is fel tud fedni, amelyeket máshogy lehetetlen lenne, másrészt olyan tárgyakat is be tudnak mutatni, amelyeknek a kölcsönzése lehetetlen volna.

Az úttörő kezdeményezés jól használható a közoktatásban, hiszen érdekes módon közel tudja vinni a játékosokhoz ezeket a korszakokat.

Az interdiszciplináris kutatócsoport, amelynek a Nemzeti Múzeum is tagja, mintegy két évet dolgozott együtt történészekkel, művészettörténészekkel, régészekkel, irodalomtörténészekkel a játék kialakítása során. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy 17. századi arisztokrata és egy 18. századi polgári család hogyan küzdött meg a korszakra jellemző helyzetekkel, amikor a család valamelyik tagja meghalt. A készítők arra szerettek volna rámutatni, hogy ebben a helyzetben milyen választási lehetőségek álltak az emberek előtt.

Az eredmények megdöbbentők voltak, mert igen gyakran nem az egyedüllétet választották az emberek. A mainál sokkal gyakrabban újraházasodtak, így mozaikcsaládok jöttek létre.