1946-ban született Budapesten. Édesanyja vidéki társulatokban volt színésznő, édesapja mérnök-közgazdászként dolgozott. Egy ideig zeneszerzőnek készült, tehetségesen hegedült, majd a fizikusi pálya vonzotta,
végül tizenhat éves korában elhatározta, hogy drámaíró lesz.
Apját 1964-ben Belgrádba helyezték, ahol Spiró nagyon hamar megtanulta a nyelvet. Egy év múlva visszatért Budapestre, és az ELTE magyar–filozófia szakára jelentkezett, de átirányították magyar–orosz szakra. Oroszul nem igazán tudott, de két hónap alatt számottevő előrehaladást ért el, később igen gyorsan megtanult lengyelül, angolul, csehül, szlovákul, németül, franciául, olaszul, bolgárul és románul is, mindezen nyelvekből fordított is.
Diplomáját 1970-ben szerezte meg, majd dolgozott a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál, a Corvina Kiadó szerkesztőjeként, 1976–78-ban a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének munkatársa volt. 1978-tól 2008-as nyugdíjazásáig az ELTE tanára volt, előbb a Világirodalmi, majd 1991-től az Esztétika és Kommunikáció Tanszéken. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1997 óta habilitált egyetemi docens.
A kutatói-tanári munka mellett a színházi életben is tevékeny.
1975–1977 között és 1978–1979-ben a budapesti Nemzeti Színház, 1981–1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992 és 1995 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt, 1990-től 1997-ig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2016-tól 2018-ig a Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója volt.
Nevére 1974-ben, Kerengő című regényének megjelenésekor figyelt fel a kritika, ezt követően verseskötete látott napvilágot História címmel. A nagy kiugrást és a sikert, vele a József Attila-díjat az 1981-ben megjelent Az Ikszek című regénye hozta el számára. A XIX. század elején, a környező nagyhatalmak által feldarabolt Lengyelországban játszódó regény főhőse a kiöregedett színész- és rendezőzseni, Wojciech Boguslawski, aki valóban élt, és a lengyel színjátszás egyik legnagyobb alakja. A mű, amelyben művészet és politika keveredik, aktuálpolitikai értelmezése miatt nálunk nagy sikert aratott, a lengyelek azonban a szerintük Boguslawskihoz méltatlan ábrázolás miatt megharagudtak Spiróra, és csak 2013-ban adták ki lengyelül a regényt.
Az Ikszek sikere után a közönség figyelme egyre inkább a szerzőre irányult,
aki hamarosan drámagyűjteménnyel (A békecsászár), novelláskötettel (Álmodtam neked) s több esszékötettel is jelentkezett. 1983-ban Székely Gábor, a frissen létrejött Katona József Színház igazgatója megkérte, hogy írjon darabot Gobbi Hilda számára. Így készült el 1985-re a Csirkefej, a késő Kádár-kor reménytelenségének, szegénységének, lumpenesedésének látlelete, amely 1987-es bemutatásakor a közönség és a kritika körében egyértelmű sikert aratott, a hatalom viszont – érthető módon – fanyalogva fogadta.
Az író a kilencvenes évek elején ismét nagyprózával jelentkezett, ám A Jövevény című regény visszhangtalan maradt, ahogy a 2001-es A jégmadár is, jóllehet utóbbi elnyerte a Szépírók Társaságának díját. A 2005-ben megjelent, az I. században játszódó Fogság című nagyregénye viszont óriási sikert aratott, több kiadása is megjelent. 2007-ben publikálta a Messiások című regényt, A Jövevény átdolgozását, 2009-ben a Feleségverseny című antiutópiáját, amely Magyarország képzeletbeli közeljövőjébe kalauzolja el az olvasót. 2010-es Tavaszi Tárlat című műve az 1956-os forradalom idején és azt követő időszakban játszódik, a 2015-ös Diavolina Makszim Gorkij életének utolsó szakaszát mutatja be utolsó szerelmének, cselédből lett ápolónőjének elbeszélésében. Legutóbb 2017-ben jelentkezett regénnyel, a Kőbéka a szerző műfaji meghatározása szerint „mesély”, keserű szatíra a jelen világáról.
Drámáival is folyamatosan jelen van a színpadokon.
A közönség és a kritika is elismeréssel fogadja darabjait, közülük a legismertebbek: Az imposztor, Honderű, Kvartett, Elsötétítés, Ahogy tesszük, Koccanás, Prah, valamint a 2015-ben bemutatott Helló, doktor Mengele!, amelyért az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte. 2019-es Széljegy című könyve drámáiból, dramolettjeiből, hangjátékaiból áll, a kötet címadó darabját 2018 márciusában mutatta be a Katona József Színház.
2020-ban Sajnálatos események – Két tragédia közjátékkal Kádárról című munkája a XX. század második felének történetével foglalkozik. E könyvének bemutatójáról itt írtunk.
Ugyanebben az évben esszékötete is megjelent Malaccal teljes éveink címmel, amelynek címadó esszéje önéletrajzi történet, személyes visszaemlékezés az Eötvös Collegiumra. A Magvető Kiadónál megjelent könyv bemutatójáról itt számoltunk be.
Novelláit az Álmodtam neked, T-boy és a Kémjelentés című kötetekben adta közre. A 2019-es budapesti nemzetközi könyvfesztiválra jelent meg Egyéni javaslat című, humoreszkeket tartalmazó kötete.
A 2006-ban sokoldalú irodalmi munkásságáért, különösen regényírói és a színháztörténetben új fejezetet nyitó drámaírói tevékenységéért Kossuth-díjjal kitüntetett Spiró György számos más rangos elismerést is kapott. 1993-ban Déry Tibor-, 1994-ben Madách Imre-, 2004-ben Szép Ernő-díjat, 1998-ban babérkoszorús író lett, 2005-ben átvehette a Magyar Művészetért-, a Füst Milán- és a Magyar Zsidó Kultúráért-díjat, valamint a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét. 2006-ban AEGON, valamint Gundel művészeti díjat kapott, 2009-ben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett, 2012-ben Artisjus irodalmi nagydíjjal jutalmazták. 2020-ban Hazám-díjat kapott. 2009-ben magyar irodalom érettségi tétel is volt.
Nyitókép: Spiró György a 70. születésnapján tartott köszöntésén a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2016. április 5-én. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
